Van az a túlhajszolt, és kiégett állapot, amikor már csak zombi üzemmódban megy a reggeli kelés, öltözés, munka, bevásárlás és hazaérkezés. Mint aki elfelejtette, hogyan is kell élni, és már csak vegetál. Aztán egyszer csak valaki bekopog a világ végéről, sőt, nem is kopog, hanem DÖRÖMBÖL, és közli, hogy ez így nem jó, több van benned! Hol vagy? Mikor vesztél el? Mutasd magad! Ettől a pillanattól kezdve pedig semmi sem kell már, ami átlagos, színtelen, üres, hervadt és halott. Egyszer csak újra színes a világ. :-)

 Fotók: KockacZukor

Sok-sok évvel ezelőtt Veronában jártam, ahol Ludovico Einaudi koncertjét hirdető plakátok lógtak a falakon. Éppen akkor ott, az óváros arénájában adott koncertet. Miután a szerzeményeit is megismertem, már csak Veronába vágytam vissza, vagy bárhova, ahol koncertet ad. Sajnos Magyarországon nem járt még, egészen mostanáig, ugyanis szeptemberben végre Budapesten is fellép. :-) Boldogság! :-)

Fotó: KockacZukor

Volt egy olyan időszakom, amikor nagyon akartam fogyni, de annak ellenére, hogy alig ettem valamit, egy gramm se ment le rólam. Azóta persze tanácsot kértem, utána jártam, és tudom, hogy a megfelelő tápanyagbevitel nélkülözhetetlen a fogyáshoz is, és egy jól kialakított étrend mellett előbb indulnak meg lefele a kilók, mint az alig evés mellett. A Gyermelyi Vita Pasta tésztái tojás nélkül, speciális, magas minőségű durum őrleményből készülnek, a spenót tele van vitaminokkal, az emésztésre, a hasnyálmirigy működésére jó hatással van, nagy mennyiségű vasat tartalmaz. Érdemes elkészíteni a következő receptet!

Fotók: KockacZukor

A kedvenc edzőtermem a főváros másik végében van, vagyis arról le kellett mondanom, hogy heti többszöri látogatója leszek. Meg kellett keresnem azt a fitness központot, ami elhelyezkedésben, árban és felszereltségben nekem a legszimpatikusabb. Sajnos pont a lakóhelyem közelében nincs minőségi hely, de azért megtaláltam, amit kerestem, és remélem, hogy tartósan jó véleménnyel leszek róla. Bár a testmozgás az egészséges élet nélkülözhetetlen része, a test állapotát mégis 70%-ban a megfelelő táplálkozás határozza meg.

Fotó: KockacZukor

Ha egyszer valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a legjobb étel a világon, akkor azt válaszolnám, hogy a vajas pirítós. :-)  A legegyszerűbb ízek a legmaradandóbbak, pedig fűszerimádó vagyok; rajongok a különleges, erős fűszerezésű fogásokért. Mégis. Ha gyorsan kell készíteni valami laktatót, és olyat, aminek az elfogyasztása közben libabőrös leszek, akkor tejszínt, vajat és fokhagymát fogok használni. Ha ehhez hozzáadunk egy adag gombát, parmezánt és tésztát, akkor garantáltan nagyszerűt teszünk majd le az asztalra.

Fotó: KockacZukor

Az embernek mindig jelzi az élet, ha változásra érett meg az idő. Valamikor nagyon sokáig tart ezt észrevenni, máskor pedig nem akarunk a nyilvánvalóról sem tudomást venni. Az élet viszont nem tágít, és addig bökdös minket, amíg már nem tudunk a jelenlegi helyzetben tovább élni, és megtesszük a lépést... vagyis megtennénk, ha legalább egy kicsit támogatna az új úton való elindulásban. De nem. Az új ösvény se tiszta és csillogó sárga út Óz birodalmába, hanem egy ködös, buckás valami, amiből mindössze pár centit látok magam előtt. Ami e pillanatban legyen a konyha, hisz alig keltem fel, máris korog a gyomrom. :D ;-)

Fotó: KockacZukor

Sokat olvasok, de soha nem otthon, egy pléd alatt vagy a lakás csöndjében, hanem a metrón és bkv buszon. Annyit utazom, hogy érdemes magammal vinni az e-book-omat, mert nagyon sok könyv elfogy így menet közben. Ugyanakkor, amikor a könyvek alapján készült filmeket nézem meg, mindig csalódás, amit látok, pedig minden alkalommal izgatottan várom a mozit. Aztán rájövök, hogy a filmek soha nem tudnák visszaadni azt a világot, amit én a fantáziámban megalkotok az egyes szereplőkről, világukról, személyiségükről. Kíváncsi lennék arra, hogy képes lennék-e én egy filmet elkészíteni, szereplőket válogatni, a jeleneteket megrendezni, és, hogy ez tetszene-e a közönségnek is. Talán egy gasztrotémájú filmet kéne forgatnom... az igazán én lennék. :D

Fotó: KockacZukor

Holnap műszaki vizsgára megy az autóm. Ezzel egyidőben kellett befizetnem a jövő évi kötelező biztosítást, a súlyadót, és olajcserére, légszűrő cserére, fékbetét és féktárcsa cserére is szükség volt. Így minden együtt már egy tetemesebb összeg, amin éppen mérgelődöm, de ha jobban belegondolok, olyan jó, hogy van a Pözsi (mert hogy beceneve is van a Peugeot-nak). Életem első kicsi autója csak csendben tűr és szolgál, bár kárt nem szoktam okozni neki. Sokszor segít Pözsi a vacsik és ebédek hozzávalóinak hazaszállításában. Ez így történt most is. :-)

Fotó: KockacZukor

Nagyon szereti a család a tonhalat. Rendszeresen eszünk reggelire tonhalas, majonézes, citromos krémet pirítósra kenve. Nagyon szeretjük a paradicsomot is, és bár a lekvárok mellett a paradicsompürék is télire készültek, egyet mégis felbontottam, és tonhallal, chilivel, bazsalikommal és parmezánnal egy ízletes, tápláló ebédet készítettem. Mindig elfogy mind egy étkezéssel, soha nem marad belőle. :D

Fotó: KockacZukor

Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.

Fotó: KockacZukor

Fesztiválok a nyáron. Amikor eszembe jutnak, az első gondolatom mindig az, hogy de öreg vagyok én már ehhez. Aztán röhögök magamban egyet, mert az idős kortól még nagyon messze vagyok. Tavaly zseniálisat fesztiváloztam nyár végén a Balaton parton, isteni előadókkal, zenészekkel, együttesekkel ugráltam, és énekeltem végig azt a felejthetetlen éjszakát. Idén se maradunk koncertek nélkül. Kövesd a zenét! És egyél finomakat! ;-) :D

Fotó: KockacZukor

A nyaralásból hazatérni, amikor még tombol a kánikula, igencsak elszomorító. Már éppen hozzászoktam a késői keléshez, az időtlenséghez - pár nap után már azt sem tudtam, mi az aktuális dátum... és egyszercsak vége ennek a jónak. Pakolni ismét a bőröndökbe, onnan a kocsiba, ahonnan mindent be a lakásba, visszapakolni a szekrényekbe vagy bedobni a mosógépbe. Aztán újra a megszokott kerékvágás. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy sokkal lazábban fogok hozzáállni ehhez a nem is túl komoly élethez, a mindennapokhoz, és ahol tudom, a nyaralás apró örömeit belecsempészem a hétköznapokba is. Például egy ízletes vacsorával, egy pohár borral. ;-)

Fotó: KockacZukor

Holnap gyereknap lesz. A Bókay kalandpark kedvezményeket biztosít ezen a napon a jegyárakból. Mi már kipróbáltuk a helyet korábban, ami egy vasárnap délután a legjobb kikapcsolódás volt a gyerek és az apja számára egyaránt. Ugyanis apa nem bírta tovább tíz percnél azt, hogy csak nézi a gyereket. Kért egy sisakot, mászó felszerelést, és felmászott a magasba a felnőttek szintjére. Két órára el is tűnt, és úgy jött vissza, mint aki a világ legmagasabb csúcsát hódította meg. :D

Fotó: KockacZukor

„Valóban erőssé válni azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adod fel.” Ó, igen - gondoljuk magunkban - ez tényleg így van. Kár, hogy a nagy gondolatok megvalósítása felé vezető út mindig olyan kínkeserves. De ha jobban belegondolsz, hősök vagyunk mindannyian. A saját életünk és világunk hősei, amihez nem kell sem hadvezérnek, sem királynőnek, sem sztárnak, sem modellnek, sem olimpiai bajnoknak, sem feltalálónak, sem Nobel-díjasnak lennünk. Csak a saját félelmeinket kell legyőznünk, és mindent megtenni az álmainkért. Vagyis ne add fel. Te se! ;-)  

Fotó: KockacZukor

Az óceánjáró zongorista legendája című darabot néztük meg Ágnes barátnőmmel a múlt szombaton. A klub, ahol a darabot játszották, annyira lepukkant volt, hogy komoly aggályaink merültek fel - a színházterembe lépés előtt - a maradásunk kapcsán.  Amikor viszont beléptünk a helyiségbe, az apró, kör alakú tér, a három sorba rendezett nagy forgófotelek, és a fejünk feletti kupola szokatlansága megfogott minket. A darabnak mindössze két szereplője volt, és az egyik szereplő alig szólalt meg. A furcsa, nem mindennapi élményhalmaz maradandó nyomot hagyott bennünk. A következő recept is ilyen ambivalens. Az áfonya izgalmas, de nem megszokott lila színt kölcsönöz a tésztának, az íze pedig igazán remek.

Fotó: KockacZukor

Hideg, szürkeség, eső és szél. Nem szeretem, nem akarom. Az ősz is napsütésben a legszebb. Bent ragadtunk a lakásban a hétvégén. Természetesen volt mit tenni a négy fal között is. Polcokat és szekrényeket felszerelni, egy kis e-learning, online vizsga, takarítás, főzőcskézés. Persze a pléd alá bújós, filmnézős esték sem maradhattak el. Ha pedig film, akkor legyen mondjuk a Whiplash. ;-) (http://www.port.hu/whiplash/pls/w/films.film_page?i_film_id=153637)

Fotó: KockacZukor