Egy tésztás blogon a paradicsom mint elmaradhatatlan szószkellék fontos szerepet kap. Így az sem véletlen, ha egy ilyen érdekes kultúrtörténeti cikk akad az ember kezébe, azt szeretné megosztani a paradicsomot bármilyen formában kedvelő olvasóközönséggel.

Vannak országok, ahol az az ember benyomása, mintha a hatóságok jó dolgukban már nem tudnának mivel szórakozni. A legfrissebb példa Kanada, ahol a „pasta" szó okozott botrányt.

Nyilván senki sem szereti, ha pocsékba megy a tészta, így aztán érdemes használni olyan eszközöket, melyek segítenek a pazarlás elleni harcban. Akad olyan, amellyel egyszerre többfélét főzhetünk, egy másik pedig az adagolásban segít.

Persze lehet, hogy csak az én fantáziám nem szárnyal elég szabadon, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a spagetti mi mindenre inspirálhatja világszerte az embereket. Itt egy kis gyűjtemény a jobbnál jobb ötletekből.

Legutóbb, amikor arról írtam, hogy hogyan is szeretné felkelteni egy nemzetközi szervezet a gyerekek figyelmét, érdeklődését az egészséges étkezésre, a főzésre és persze a tésztára, ígértem, hogy néhány olyan országot is megnézünk ebből a szemszögből az oktatási tematika alapján, amelyeket kevésbé gondolunk tésztaevő területeknek. Folytassuk hát világ körüli utunkat!

Ha az ember még nem tudja, mi hiányzik a boldogsághoz, akkor egészen speciális eszközökkel vértezheti fel magát, hogy tökéletes profizmussal közelíthessen a tésztaevés élvezetéhez.

Legalábbis az egyik nagy nemzetközi tésztaszervezet szeretné felkelteni a világ gyerekeinek érdeklődését az étkezés, a főzés és persze a tészta iránt. Ehhez még oktatási útmutatót is készítettek, ami négy leckéből áll, megtanítja a gyerekeket az egészséges étkezésre, néhány egyszerű receptre és felvilágosítja őket a világ különböző népeinek tésztaételeiről.

Nagy-nagy hívei vagyunk a tésztának (ezt ugye talán fölösleges is bizonygatni), csakúgy mint annak, hogy mindenki úgy fejezhesse ki a saját meggyőződését, ahogyan csak akarja (természetesen bizonyos korlátok között, de most ebbe ne menjünk bele), ám a ma tálalt sztori azért még minket is megrendített kicsit...

Mi mindenre lehet jó a száraztészta? Nagyon tetszett az ötlet, amikor a gyerekek óvodájában az óvónők az egyik nyílt napon gyöngyök helyett különbözőre színezett tésztákat tettek tálkákba, a gyerekek a különböző formák és színek között válogathattak és készítették el szebbnél szebb alkotásaikat. Ilyen nyakláncot én is kaptam, és persze kislányom is készített magának egyet.

Vajon mit csináljon egy olasz étterem, ha ki szeretne tűnni a konkurencia hadából? Eláruljuk: házi tésztát. A mai történetünk egy olyan séfről szól, aki addig keresett, amíg talált, és amit talált, az követendőnek tűnik.

A ramen egy különlegesen sűrű leves, amelyre igaz, hogy több benne a tészta, mint a lé. Kis képes ramen történettel szolgálunk ma, és talán még az is kiderül, valóban a hosszú élet titka-e ez az étel.

Nem elengedhetetlen, de azért nagyon sokan nem hagynák el a tésztáról a sajtot (magunk is közéjük tartozunk, bár nem ragaszkodunk vallásosan hozzá, de ha lehet, a sajt jöhet). Persze nagyon nem mindegy, milyen tésztára milyen sajtot teszünk.

Belegondoltunk már vajon valaha, hogy mi történne a világunkkal, ha egyszer csak nem lenne tészta? Mi történne az olasz, a kínai és a világ egyéb kultúráival (nem is beszélve erről a blogról...), ha valamilyen oknál fogva nem lenne elég búza, amiből a liszt majd a tészta is készül? A veszély persze nem fenyeget, de érdemes elgondolkodni kicsit.

Bár a legfinomabb akkor, amikor frissen elkészül, mégis lefagyasztható a tészta, amiből így könnyű hétköznapi vacsora is lehet. Más kérdés, hogy érdemes-e lefagyasztani, hiszen olyan gyorsan megfő?

Az utóbbi években az elhízásért gyakran okolják a tésztát, pedig annak rendszeres fogyasztása jóval korábbról eredeztethető, mint mióta az elhízás és a cukorbetegség népbetegség lett. A legjobb cáfolat természetesen a tészta hazája, Olaszország, ahol az elhízottak aránya az egyik legalacsonyabb Európában.

Noha egy tésztablogon ez alapkérdésnek tűnhet, azért nem árt időről időre átvenni a tökéletes tésztafőzés tudományát. Mert tudományról van szó, és őszintén szólva olyan sok a téveszme, hogy a magunk részéről szívesen oszlatjuk.