Nagyon aggódtam amiatt, hogy vajon húsvétkor milyen idő lesz... esik-e majd a hó, és még mindig nyolc réteg ruciban és csizmában járunk-kelünk, vagy megérkezik, és marad is a tavasz, napsütéssel és madárcsicsergéssel. Hogy a húsvétot a családdal tudjuk-e kint a szabadban, a kertben tölteni, vagy bent ragadunk a négy fal között. Úgy tűnik ebben az évben a tél átadta a helyét a melegnek, ami nyújtózik, nyújtózkodik, és próbálgatja az erejét már. :-)
Fotók: KockacZukor
Eljutottam arra a pontra, amikor a testem megálljt parancsolt. Olyan sokat dolgoztam és aztán munka után is dolgoztam, jöttem és mentem, intézkedtem, hogy az egyik nap hazaérve összerogytam, este nyolctól egészen másnap délig aludtam. De még ez se volt elég a szervezetemnek. Megbetegedtem, és napokig vízszintesbe kényszerültem. Szünetet és megálljt kért a testem, ha már a fejem nem tartott egyensúlyt és mértéket. Gyógyító ebédre volt szükségem.
Fotó: KockacZukor
Hiszem, hogy nem kell túl sok hozzávaló, bonyolult technika és fűszer ahhoz, hogy igazán jó ételt készítsünk. Sokszor a kevesebb több, és három-négy alapanyagból csodálatos ebédet vagy vacsorát tudunk varázsolni. Nem utolsó sorban fontos néha, hogy gyorsan el tudjuk készíteni az ételt, mert se hangulatunk, se erőnk, se időnk nincs a konyhában ácsingózni. A következő recept ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel, az eredmény mégis egy csudifinom étel.
Hú, de korán van itt a húsvét ebben az évben! Nagyon örülök az egymást követő két hosszú hétvégének: az egyiken a családom jön hozzám, a másikon én megyek a családhoz. :) Érzem a tavaszt, érzem a napsütést, az erdőket és fákat, hogy végre kimozdulhatunk a természetbe, hogy végre késő estig világos lesz, hogy végre eltehetjük a vastag ruhákat, és nemsokára friss zöldségeket, gyümölcsöket ehetünk, könnyed ételeket készítve belőlük...
Fotó: KockacZukor
Jajj de jó! Itt a tavasz! Március közepe van! Aham... Már megint mínuszok nappal és éjszaka... Bélelt csizmában járok, és hat rétegnyi burok, amit magamon cipelek. Az arcom hajnalban, a munkába menet maszkká fagy. Már nyűgös vagyok, hiányzik a napsütés és a meleg, a rügyező fák, és a vidám madárcsicsergés. Köszönjük tél, hogy adtál csendet, pihenést, bezárkózást, de nem kell a túlóra, engedd végre megérkezni a tavaszt!
Fotó:KockacZukor
A háziorvosi rendelőbe soha nem lehet elég korán érkezni. Ha a rendelés délután négykor kezdődik, akkor a negyed órával korábban érkezés már késő... Amikor megláttam azt a sok embert, aki a dokira várt, majdnem visszafordultam. De nem tehettem, hiszen gyógyulásért, gyógyszerért mentem. Két és fél óra után "végre" be is jutottam a doktornőhöz... Gyere már tavasz! Nem akarok több vírust... sem bacikat... a rendelőből hazaérve nem sok lelkierőm maradt a főzéshez; még szerencse, hogy ez a finomság gyorsan elkészült, és új életet lehelt belém. :)
Fotó: KockacZukor
Amikor főzök, akkor nem csak a hozzávalók és az elkészíteni kívánt étel határozza meg a főzőcske folyamatát, hanem minden más is. Értem ez alatt a már megbarnult végű fakanalat, amivel már annyi finomságot készítettem, a keverőtálakat, amikről a zománc már lepattogott, mégis ragaszkodom hozzájuk, az ablakon beszűrődő tavaszi napfényt, a kellemes háttérzenét, amire főzés közben is mozgathatom ritmusra a hátsómat, és dúdolhatok. A főzés élmény, és az étel akkor lesz a legjobb, ha azt örömmel készítettük.
Az utóbbi két hetem úgy telt, hogy az azt megelőző rendszeres edzések kimaradtak, egyszerűen nem volt két órányi szabadidőm sem elmenni a terembe. Múlt vasárnap már dühös lettem magamra, és a kevés időre, de sok teendőmre, hogy annyira belehúztam szombaton a munkavégzésbe, hogy vasárnapra biztosan el tudjak menni súlyokat emelgetni. Persze a szombati napomba a főzés már nem fért bele, így az edzés után farkaséhesen kellett elkészítenem ezt a csodafinom ebédet. Alig vártam, hogy kész legyen.
Fotó: KockacZukor
Mindig irigykedve néztem a kutyatulajdonosokat. Én is már százszor gondolkodtam azon, hogy vajon jó kutya szülő lennék-e, de mindig arra jutok, hogy sajnos nem. Korán reggel elmegyek dolgozni, késő este érek haza, és az a szegény eb lényegében a négy fal közé zárva élne egyedül, egy kis lakásban udvar és friss levegő nélkül. Azért nem adom fel, hátha egyszer kertes házban lakhatok, és nem kell azon gondolkodnom, hogy mi lesz szegény kuttyal napközben a távollétem alatt. Addig is megvigasztalom magam egy finom csokis, citromos sütivel.
Fotók: KockacZukor
Megnyílt Budapesten a Bodies 2. kiállítás a Vam Design Centerben. Hatalmas tárlat, izgalmas, látványos, nagyon kíváncsi voltam rá. Valószínűleg nem mindenki tudja befogadni mindazt, amit nyújt, de aki nem idegenkedik az emberi test "mélységeitől", annak mindenképpen ajánlom. A kiállítás megtekintése után maradjatok a belvárosban, és keressetek egy jó éttermet, egyetek valami különlegeset, beszélgessetek, kényeztessétek magatokat. :-)
Fotó: KockacZukor
Sok évvel ezelőtt már jártam hangmeditáción, hangfürdőn. Nagyon jó emlékek maradtak meg bennem róla. Meghirdettek egy közelemben lévő jógateremben is nemrég egy ilyen foglalkozást, és annyira megörültem, hogy pár percen belül már jelentkeztem is rá. Az egy órás meditációt gong és hangtálak által kibocsátott rezgésekben töltöttük. Annyira lelazított, hogy aztán komoly koncentrációt igényelt haza autókázni, mert időbe telt visszatérni a fizikai síkunkra. :D
Fotó: KockacZukor
Holnap elutazom. Na nem túl messze, de visszatérek az egyetem-városomba, Szegedre, ahol már olyan rég jártam, hogy már nem is tudom, mikor is.. :-) Meglátogatom a „ló farát”, remélem be tudok menni az egyetemre, feleleveníteném szívesen az emlékeimet. Barátnőzök, gyerekezek, lazulok, alig várom. Pakolnom kell, nemigen van időm bonyolult főzőcskéhez most. De az alábbi recept olyan gyors és annyira finom, hogy ezt még elkészítem ma vacsira.
Fotó: KockacZukor
Múlt hét vasárnap járt nálam egy fotós barátom, aki egy vizsgamunkájához kért segítséget ételfotózás témában. Hozott sós és édes "ételmodelleket", és én próbáltam rávezetni arra, hogy mi is áll jól ezeknek a modelleknek a képi világ, a kivágás, a fények, a kellékek szempontjából. Annyira lelkes lett, hogy úgy búcsúzott: ezt tanítanom kéne, és hogy ő erre valószínűleg rá fog kattanni. Igazat kellett adnom neki. A foodstyling és fotózás szerelemmé válhat. ;-)
Fotók: KockacZukor
A szezámmagolajat mindössze fél éve kezdtem rendszeresen használni. Először csak salátákhoz kevertem, de aztán rájöttem, hogy a húsok, főtt-sült zöldségek ízének is erős karaktert kölcsönöz. Annyira megszerettem, hogy már rajta van a havi bevásárlólistámon, hiányzik, ha nincs a háztartásban. Egy nagyon egyszerű receptet mutatok most nektek, aminek az egyik hozzávalója a szezámmagolaj és a lenmag.
Fotó: KockacZukor
Amikor a hó végre leesik, a lakótelep összes gyereke kiözönlik a szabadba. Az utca másik oldalán lévő dombon szánkóznak, hógolyóznak, hóembert építenek. Én is emlékszem a nagy havazásokra a gyerekkoromból. A Prikk-lejtőn csúsztunk és másztunk, jégcsapokat szopogattunk, és amíg teljesen ki nem hűltünk, haza se mentünk.
A telek fehérek voltak, és napsütésesek.
Fotó: KockacZukor
Hogy hova lehet kimozdulni a januári hidegben? Mondjuk Budapest alá. Igen. A föld alá: meglátogathatjuk a Budavári Labirintust, elmehetünk a Pál-völgyi-barlangba, vagy a Szemlő-hegyi-barlangba. Ha végre kitavaszodik, és az idő melegebb lesz, akkor pedig elmehetünk egy Kőbányai pincetúrára, vagy egy Csepeli bunkertúrára. :-)
Fotó: KockacZukor