A húsvét megterített asztalára a legjellemzőbb a hidegtál, azon a legfrissebb szezonális zöldségekkel és főtt sonkával, főtt tojással, salátákkal, kelt tésztával és süteményekkel. Az ünnepi leves általában a marhahús leves, persze ahány ház, annyi szokás. Én nagyon szeretem a kicsit savanykás lencsekrémlevest, füstölt hússal. Isteni finom, ami mellett azért még marad hely a pocakban a ropogós hideg ételek csipegetéséhez, a süteményekhez is. :-)
Fotó: KockacZukor
Mindig azt hittem, hogy az, hogy valaki komolyabban megbetegszik, mindenkivel megtörténhet, de velem soha. Nyilván ez naiv gondolat, mégis távol állt tőlem mindenféle baj, egészen másfél héttel ezelőttig. Amikor is egyik reggel csak tehetetlen jajgatások közepette tudtam felállni. A derekam és gerincem úgy döntött, nem áll szolgálatomba. Egy hét vény nélküli gyógyszer és tapasz használat után el kellett mennem orvoshoz, mert elkezdtem félni, hogy komolyabb a baj, mint egy megerőltetés. Jól tettem, hogy elmentem, mert bár műtétet nem igényel, az életemet a jövőben kis változtatásokkal, más típusú sportokkal kell élnem tovább. Először is pihenek egy nagyot húsvét alatt, és kimegyek a természetbe nagyokat sétálni. :-)
Fotó: KockacZukor
Hatalmas elhatározás született meg bennem, miután feltérképeztem az új lakókörnyezetemet. A közelben van egy kis patak, körülötte sétáló utak. Kiváló helyszín arra, hogy reggelente vagy esténként fusson egyet az ember. Beszereztem a futó cipőt azzal, hogy másnap neki is vágok, mire a derekam – amit még soha nem csinált – annyira begörcsölt, hogy se leülni, se felállni nem tudtam. Néztem hosszú órákon át a plafont, moccanni se bírtam. Csak napokkal később, gyógyszerekkel lett jobb. Miután végre újra tudtam mozogni, mindjárt készítettem egy tarka édességet. Íme. :)
Fotó: KockacZukor
Imádni fogom az áprilist! Négy napos Húsvét, és egy három napos hosszú hétvége, tavasz, napsütés, családlátogatás. És ha már Húsvét, akkor marhahúsleves, könnyed saláták és desszertek, friss zöldségek és gyümölcsök. Egy-két pohár rózsásan csillogó rosé, a kicsikkel a nyuszifészekhez fű szedés, pihenés. Imádni fogom ezt az áprilist! :-)
Fotó: KockacZukor
Az új lakásnak olyan biztonsági bejárati ajtaja van, amit kívülről, kulcs nélkül lakatos se nyit ki, a tűzoltók is inkább vágják. És én két napja persze kizártam magam. Horror és kabaré, ami ezután következett. Én mezítláb, egy papucsban, házi ruhában álltam az ajtó előtt. A pótkulcs 200 km-re, vidéken volt, ahol senkit nem tudtam felhívni, mert a telefonom is a lakásban ragadt. Kacagtam és potyogtak a könnyeim egyszerre. A vidékiek, az addig még nem ismert szomszéd, a fővárosiak bevonásával másnapra bejutottam a lakásomba, de soha többé nem szeretném ezt megélni. Még ma is a sokk hatása alatt vagyok... de azért enni kell, így újból használatba vettem az új konyhám. :-)
Fotó: KockacZukor
Mit főzzön az ember, ha az új lakásában még kezdetleges a konyha, vagyis ahogy a konyhai eszközöknek, úgy az alapanyagoknak is szűkében van. Ugyanakkor éhes a reggel óta a lakásban dolgozó csapat, és mivel egy üveg bor már elfogyott, kocsiba se ülhetünk, hogy étterembe menjünk. Nos. Az történt, hogy az összes, még ki nem pakolt költöztetődobozt felbontottam, és elővettem azt, amiből egy isteni, laktató, krémes vacsora készíthető. ;-)
Fotó: KockacZukor
Ma délelőtt a szemetet vittem le a földszintre, amikor megcsúsztam a lépcsőn, és leestem mindenestül. Szerencsére nem tört össze se a szemüvegem, se a kezem-lábam-nyakam... de a bokám olyan furán állt, hogy azt hittem, kificamodott. Lassan felálltam, és próbáltam megmozdítani, ami eleinte nem ment, de aztán rá tudtam állni, és hosszas várakozás után már menni is sikerült. Ugyan éreztem, hogy beütöttem, de mit sem törődve vele bementem a városba intézni a dolgomat. Ma estére kétszeresére nőtt, sajog, fáj... ismét szükségem van a borogatás mellett egy vigasztaló sütire.
Fotó: KockacZukor
Nagyon felcsigázott engem ez a Sri Lanka-i kókusz keverék, mert a kókuszt eddigi életem során csak édesen ettem. El nem tudtam képzelni, milyen lehet a kókusz chilivel, hagymával, paradicsommal, citrommal. Annyira bizarrnak tűnt, hogy muszáj volt kipróbálnom. Pozitívan csalódtam, mert a zöldséges paradicsomlevessel - amibe kókusztej kerül - csodálatos párost alkottak. Igazi különlegesség ez a leves.
Fotó: KockacZukor
Végre melegszik az idő, és egyre többet süt a nap. Végre ismét tervezhetjük a kirándulásokat, és végre már a virágzást és rügyezést, tavaszi szellőt várhatjuk. Valljuk be, már érezzük a szívünkben és ereinkben a kikeletet, hogy a télnek vége! Már a bringámat is elővettem, és letakarítottam, folyamatosan szemezek vele. Új helyen lakom, új utcákkal, boltokkal, kis erdővel. Fel kéne fedeznem. Irány a természet!
Fotó: KockacZukor
Ismét tejködben kellett vidékre autóznom. Már annyiszor jártam így, hogy mindenféle gyomorgörcs nélkül vágtam neki az útnak, bár a lassú menettől és a normálhoz képest is erősebb koncentrációtól elfáradtam. Amikor végre a köd feloszlott, és újra láttam a távolt, ismét szerettem a vezetést, és egy új recept jutott az eszembe. Az utam végén be is gurultam az áruház parkolójába, és megvettem a hozzávalókat. Imádni fogod! Isteni finom sajtlevest hoztam neked!
Fotó: KockacZukor
Bejutottam egy olyan előadásra, amire túljelentkezés volt, de a meghívottak és a téma annyira érdekeltek, hogy nem hagyhattam ki a jelentkezést. Egy héten keresztül vártam a válaszra, ami vasárnap késő este érkezett meg. A téma természetesen a gasztro világ, az étel – ember kapcsolata. Nagyon várom a holnapot, remélem olyan beszélgetéseket hallgatok majd végig, amik adnak nekem valamit útravalóul. :-) A következő recepttel őszintén szuper a kapcsolatom, imádom ezt az édességet. ;-)
Fotó: KockacZukor
A horoszkópok a 2017. évre olyan sok változást ígértek, amik hihetetlennek tűntek, és mosolyogtam is rajtuk. Nem kellett volna mosolyognom, mert az év még el sem kezdődött, de már változások következtek, majd egy-két hónap után jött a következő sorsfordító történés. Újra elolvastam azokat az éves horoszkópokat, de már nem nevettem rajta, csak csodálkoztam. Kíváncsian várom az év folytatását. :-)
Fotó: KockacZukor
Amikor Anya a munkából hazaért, mi, tini lányok mindig kirohantunk hozzá és még be se lépett az ajtón, már nyüzsögtünk körülötte. Imádtuk, amikor azt mondta, hogy almás tócsni lesz a vacsi. Fáradtan, nyűgösen is elkészítette nekünk. Gyerekként nem vettük észre, hogy néha kicsit hagyhatnánk pihenni. Hogy mit jelentett minket tűrni, rólunk gondoskodni, csak akkor fogtuk fel, amikor már mi is felnőttünk, és már minket kezdtek nyúzni a manó méretűek. :-)
Fotó: KockacZukor
Ha egyszer valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a legjobb étel a világon, akkor azt válaszolnám, hogy a vajas pirítós. :-) A legegyszerűbb ízek a legmaradandóbbak, pedig fűszerimádó vagyok; rajongok a különleges, erős fűszerezésű fogásokért. Mégis. Ha gyorsan kell készíteni valami laktatót, és olyat, aminek az elfogyasztása közben libabőrös leszek, akkor tejszínt, vajat és fokhagymát fogok használni. Ha ehhez hozzáadunk egy adag gombát, parmezánt és tésztát, akkor garantáltan nagyszerűt teszünk majd le az asztalra.
Fotó: KockacZukor
A hetek olyan sok munkával telnek, hogy alig várom a hétvégét. A hétvégét, amikor majd kipihenhetem magam, amikor majd „semmitteszek”, ejtőzök, kényeztetem magam. Hát... a valóság sajnos soha nem így néz ki. A hét utolsó két napja is folyamatosan munkával telik, hiszen amit hét közben nem tudtam elintézni, azt ilyenkor kell. Vasárnap estére pedig azt kívánom, hogy bárcsak most jönne a hétvége... amikor pihenek is. Tegnap azért este kilenc után sikerült az ellipszis trénerre is felállnom, és kicsit megmozgatnom magam. Nem elég 24 óra egy napba.
Fotó: KockacZukor
A harmincas éveimre eljutottam oda, hogy már jobban érdekelnek a barkácsboltok sorai, mint a plázák emeletei. Már csak kényelmes ruhát viselek, nem a divatosat. A meleg csizmákat veszem, és nem a csiniket. A borból csak a minőségi, az ételből az egészséges. A sminkből az egyszerű, a bútorból a funkcionális és minimál. Az idő múlásával minden átalakul, és ez boldoggá tesz. A konyha sem a robotolás helyszíne már, hanem a bűbáj készítésé. ;-)
Fotó: KockacZukor