Tegnap egy pénzintézetben jártam, ahol annyiféle lehetőséget ajánlottak a pénzem fialtatására, hogy inkább nem vágok bele semmibe ezek közül. Tudom, ez most nem hangzik logikusnak, de sajnos az ajánlatokban túl sok volt a kockázat, vagy aminek kicsi volt a kockázata, annak ugyanígy a haszna is, ergo most inkább másra koncentrálok. Próbáltak rám erőltetni hiteleket is, azzal, hogy az milyen jó lenne nekem, ha mínuszba is költhetném a pénzem. A sok beszéd közben rájöttem, hogy ha nincs észnél az ember, akkor simán bevezetik a susnyásba... és a lápban ragad. A pénzügyek helyett sokkal szívesebben foglalkozom desszertekkel, amelyek közül most egy csodás állagúnak és ízűnek a receptjét osztom meg veletek. Szép hétvégét nektek! :)

Fotó: KockacZukor

Az elmúlt időszakban Olimpia lázban égtünk, és ha tudtunk, a tévé elé ülünk. Nem igazán értem ezt az arany mániát, hiszen a világ második vagy harmadik, esetleg hetedik legjobbjának lenni is olyan teljesítmény, amire mindig emlékeznünk kell. Ha a versenyek közben azt várták tőlem, hogy főzzek is, mert ennének valami meleget, kicsit mérges lettem. Szúrós szemeim jelezték a ki nem mondott kérdésemet, hogy én is ennék valami meleget, ki megy ki a konyhába, és készít valamit, majd hozza elém? No, itt van egy finomság, aminek elkészítését mégis bevállaltam két rajt között. Mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű ez a szilvás, diós tészta. ;-) 

Fotó: KockacZukor

Csóványos a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa. 938 m magasra kell eljutni, hogy aztán a 22 m magas kilátó tetején csodálhassuk a földet borító erdőtakarót, amíg a szem ellát. Nehéz túra feljutni, szinte folyamatosan emelkedik az út, és a terep sziklás, darabos. Az menetidő egy kilenc éves fiúcskával több, mint három óra volt felfelé, és két és fél óra lefelé. Bár a csúcs felé közeledve már a túlélésért küzdöttünk ;-), a látvány, és a tudat, hogy megcsináltuk, büszkeséggel töltött el minket. Az úton a szükséges energia pótlását az a túrós kakaóscsiga biztosította, aminek a receptjét most meg is osztom veletek.

Fotó: KockacZukor

Egy olyan edzőhöz mentünk spinning órára, akinek a bemutatkozása még az edzőterem weboldalán se volt feltüntetve. Ettől függetlenül lelkesen jelentkeztünk be a hétvégi, délelőtti edzésre. Gondoltuk, utána a wellness részlegben majd kipihenjük magunkat. Nos. Én két napja olyan izomlázban szenvedek a kemény órától, hogy ilyet talán még nem is éltem meg, pedig bringázom, spinningelek rendszeresen. Mintha két szikla lenne a lábaim helyén, amiket hajlítani sem bírok. Tetőztem az izomfájdalmat azzal, hogy másnap egy kemény túrát is végigcsináltam. Büszke vagyok magamra, de most már szívesen elengedném ezt a lázat, és sportolnék újra... Azt nem mondhatom, hogy jó izomláz ellen a következő leves, de finomnak mindenképpen finom. :)

Fotó: KockacZukor

Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D

Fotó: KockacZukor

Néha-néha adódik egy-egy olyan tökéletes lehetőség, amikor nincs helye túl sok morfondírozásnak, élni kell a semmiből jött eséllyel. Annyira jó áron kínáltak egy több szempontból is remek trekking bringát, hogy nem lehetett átlapozni felette. Az új vadmacskáért elmentünk a világ végére, hazahoztuk, darabjaira szedtük, minden kis alkatrészt kifényesítettünk, beolajoztunk. Amit kellett, cseréltünk, meghúztunk és helyre tettünk, és miután összeraktuk, szebb és jobb lett, mint a legújabb modellek. Egy tápláló tésztaebéd pedig nélkülözhetetlen volt, az első bringatúra előtt. ;-)

Fotó: KockacZukor

Hét közben koncerten voltam egy barátnőmmel. Nem jellemző rám már, hogy munkanapon szervezzek ilyesféle kikapcsolódást, főleg, mert másnap nehezen bírom az irodában a kialvatlanság miatt, amit én már nem szeretek. De a koncert isteni volt, a barátnőmmel is régen találkoztam már, és a nyári este szellője még az éjszakai haza utat is kellemessé tette. Tipikus jelenség, hogy ha az éjjel kellős közepén aktív az ember, a gyomra korogni kezd. Van, aki haza sem ér, de már út közben habzsolja a hambit, és van olyan, mint én, aki tudja, hogy otthon, az egyik dobozban isteni, cheddar sajtos, fokhagymás falatok várják. ;-) Íme a recept.

Fotó: KockacZukor

Babot hoztak nekünk vidékről. Bár első körben a fagyasztóba kellett raknom, mert nem volt időm a konyhában sertepertélni, a hét közepén mégis elővettem, és elkészítettem ezt a nagyszerű bablevest. Azon gondolkodtam, hogy amennyire levesesek vagyunk, annyira kevés itthon a leves, hát megfogadtam, többször fogok készíteni. A jó magyaros ízek mindig sikert aratnak, még ha az életünk során megannyiszor ettük is már. :-)

Fotó: KockacZukor

Július közepén egy teljes hétvégén át esett. Imádok úgy lefeküdni, hogy aztán a sötétben és csendben az eső kopogását hallgathatom. :-) Előtte nagyon nagy volt a hőség, amit hét közben, a munkában töltött napokon nemigen lehet élvezni, legfeljebb hétvégén, ha vízpartra megy az ember. A két - négy fal közé szorult - nap alatt volt időm sütni-főzni, rendet tenni, és még ejtőzni is. Emlékszem, akkor hallottam először a Tekknő: Szerelem című dalt, amivel a párom szórakoztatott.. Hallgassátok meg, ez a dalszöveg mindenkit megnevettet. :D

Fotó: KockacZukor

Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.

Fotó: KockacZukor

Azt hiszem, a magán orvosi ellátásról írtam már egyszer annak okán, hogy a normál sztk-s rendelésben csak fél évvel később kaptam volna ultrahang vizsgálatra időpontot. Most vérvételre jelentkeztem be magándokihoz – ugyanazon egészségügyi probléma kontroll vizsgálata kapcsán. A recepciós hölgy még aznapra, pont munka utánra adott időpontot. Ahogy odaértem, azonnal fogadtak, és tíz perc alatt végeztem. Mosolygós emberek, tiszta környezet vett körül, én pedig azon gondolkodtam, vajon mi értelme van a kötelező tb, eü járuléknak. Szívesebben tenném azt az összeget is egy választott magánklinika számlájára, ami ha szükséges, azonnal, minőségi ellátásban részesít. Mivel nem kellett várakoznom az orvosnál, maradt időm hazafele bevásárolni, és egy isteni desszertet készíteni. :D

Fotó: KockacZukor

Két gyönyörű cukkinit hoztam vidékről Édesapám kertjéből. No, de nem csak cukkinit hoztam ám. Pakoltak nekem az otthoniak sárgabarackot, őszibarackot, zöldbabot, meggyet, kovászos uborkát,  vöröshagymát, uborkát, kolbászt, lekvárt, házi bort, és és és... fülig ért a szám. ;) Budapestiként harapni és főzni az egészséges vidéki zöldséget, gyümölcsöt: felbecsülhetetlen. A mindenki által annyira szeretett rántott cukkini és tartár helyett most egy húsos ragut készítettem, amihez spagettit főztem.  

Fotó: KockacZukor

Fesztiválok a nyáron. Amikor eszembe jutnak, az első gondolatom mindig az, hogy de öreg vagyok én már ehhez. Aztán röhögök magamban egyet, mert az idős kortól még nagyon messze vagyok. Tavaly zseniálisat fesztiváloztam nyár végén a Balaton parton, isteni előadókkal, zenészekkel, együttesekkel ugráltam, és énekeltem végig azt a felejthetetlen éjszakát. Idén se maradunk koncertek nélkül. Kövesd a zenét! És egyél finomakat! ;-) :D

Fotó: KockacZukor

A nyaralásból hazatérni, amikor még tombol a kánikula, igencsak elszomorító. Már éppen hozzászoktam a késői keléshez, az időtlenséghez - pár nap után már azt sem tudtam, mi az aktuális dátum... és egyszercsak vége ennek a jónak. Pakolni ismét a bőröndökbe, onnan a kocsiba, ahonnan mindent be a lakásba, visszapakolni a szekrényekbe vagy bedobni a mosógépbe. Aztán újra a megszokott kerékvágás. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy sokkal lazábban fogok hozzáállni ehhez a nem is túl komoly élethez, a mindennapokhoz, és ahol tudom, a nyaralás apró örömeit belecsempészem a hétköznapokba is. Például egy ízletes vacsorával, egy pohár borral. ;-)

Fotó: KockacZukor

Reggel óta pakolászunk, hiszen másfél hét szabira indulunk vidékre. Nagyon sok türelemre van szükségem a párom lassúságához. Mire minden kütyüt elpakol, minden biciklit felszerel, mindent kilogikáz, és az autóba szerkeszt... Ehhez képest én, aki már reggel nyolckor reggelit készítettem, másfél óra alatt mindent összeraktam. De mindent! A ruhától az elektromos eszközökig, a konyhai cuccokat és az élelmiszert, a gyógyszert, a sebtapaszt, a  mosószert, esőre és kánikulára is ami csak kellhet. Közben úgy hatszor szóltam rá, hogy kezdje már el a pakolást. Aztán én már az ajtóban, indulásra készen álltam, ő pedig még alsógatyában nézett rám, hogy jaaaa, már indulni kéne? Minden reményem feladtam... Közöltem, hogy összeütök egy irtó gyors ebédet, amíg vakarózik; addigra legyen mindennel kész. :)

Fotó: KockacZukor

Húgommal mindennap csetelünk vagy beszélünk egymással. Meséltem neki, hogy édesburgonyával dolgozom éppen, mire azt válaszolta, hogy a három éves lánya is imádja. :D Ergo, nem kell külön a kicsinek is főzni, megoldható az ebéd egyetlen sütéssel egyszerre a kicsinek és nagynak is. A kicsinek kevesebb fűszerrel, míg a nagyoknak sült fokhagymával, fetával, kakukkfűvel.

 Fotó: KockacZukor