A minap egy kolléganőm azzal jött be az irodába, hogy nagyon sok kapor van a kertjében. Hozott is egy nagy zacskónyit, hogy vigyünk bátran haza belőle. Nem kellett nekem kétszer mondani, én bizony egy szép adagot felmarkoltam, és fel is használtam azonnal a vacsorához. :D Gyors, laktató, finom, egészséges.
Fotó: KockacZukor
Volt egy olyan időszakom, amikor nagyon akartam fogyni, de annak ellenére, hogy alig ettem valamit, egy gramm se ment le rólam. Azóta persze tanácsot kértem, utána jártam, és tudom, hogy a megfelelő tápanyagbevitel nélkülözhetetlen a fogyáshoz is, és egy jól kialakított étrend mellett előbb indulnak meg lefele a kilók, mint az alig evés mellett. A Gyermelyi Vita Pasta tésztái tojás nélkül, speciális, magas minőségű durum őrleményből készülnek, a spenót tele van vitaminokkal, az emésztésre, a hasnyálmirigy működésére jó hatással van, nagy mennyiségű vasat tartalmaz. Érdemes elkészíteni a következő receptet!
Fotók: KockacZukor
Az új lakásnak olyan biztonsági bejárati ajtaja van, amit kívülről, kulcs nélkül lakatos se nyit ki, a tűzoltók is inkább vágják. És én két napja persze kizártam magam. Horror és kabaré, ami ezután következett. Én mezítláb, egy papucsban, házi ruhában álltam az ajtó előtt. A pótkulcs 200 km-re, vidéken volt, ahol senkit nem tudtam felhívni, mert a telefonom is a lakásban ragadt. Kacagtam és potyogtak a könnyeim egyszerre. A vidékiek, az addig még nem ismert szomszéd, a fővárosiak bevonásával másnapra bejutottam a lakásomba, de soha többé nem szeretném ezt megélni. Még ma is a sokk hatása alatt vagyok... de azért enni kell, így újból használatba vettem az új konyhám. :-)
Fotó: KockacZukor
Mit főzzön az ember, ha az új lakásában még kezdetleges a konyha, vagyis ahogy a konyhai eszközöknek, úgy az alapanyagoknak is szűkében van. Ugyanakkor éhes a reggel óta a lakásban dolgozó csapat, és mivel egy üveg bor már elfogyott, kocsiba se ülhetünk, hogy étterembe menjünk. Nos. Az történt, hogy az összes, még ki nem pakolt költöztetődobozt felbontottam, és elővettem azt, amiből egy isteni, laktató, krémes vacsora készíthető. ;-)
Fotó: KockacZukor
Nagyon felcsigázott engem ez a Sri Lanka-i kókusz keverék, mert a kókuszt eddigi életem során csak édesen ettem. El nem tudtam képzelni, milyen lehet a kókusz chilivel, hagymával, paradicsommal, citrommal. Annyira bizarrnak tűnt, hogy muszáj volt kipróbálnom. Pozitívan csalódtam, mert a zöldséges paradicsomlevessel - amibe kókusztej kerül - csodálatos párost alkottak. Igazi különlegesség ez a leves.
Fotó: KockacZukor
Biztos vagyok benne, hogy annak, aki társasházban lakik, van legalább egy sztorija a szomszéddal folytatott kisebb-nagyobb összetűzésről. A költözések, vagy az átalakítások, vagy a hangos zene, futkosás, bulizás, egyéb okok miatt. Nekünk egy alsó szomszéd fura éjszakai szokása miatt alakult ki egy kis kellemetlenségünk. Ő ugyanis ezidáig gyakran éjfél, hajnali egy-kettő körül kezdett el sütni, de nem ám illatos süteményt, hanem zsíros húsokat. Ezt mindennap megismételte, és komoly kellemetlenségeket okozott ezzel a házban. A problémát nem is mi, hanem egy másik lakó rendezte, és szerencsére az éjszakai sütögetések mára véget értek. Ha pedig sütés, akkor most egy tejfölben sült sajtos csirkecombot ajánlok. Omlós, ízletes, finom. :-)
Fotó: KockacZukor
Mindig bajban vagyok az olyan ünnepekkel, mint a névnap, a Valentin nap, a Mikulás... Számomra ezek nem jelentős ünnepnapok, és emiatt nem is szoktam ajándékokat vásárolni, illetve ha mégis, akkor csak valami apróságot. Kellemetlenül is érzem magam, ha valaki mégis nagyobb meglepetéssel készül nekem. Persze ahány ház, annyi szokás; ahogy az ajándékok nagysága és értéke is. Szerintem a legfontosabb a mosoly, és annak kifejezése, hogy gondoltál a másikra, amit tökéletesen el lehet mondani egy finom vacsorával is, melyhez egy pohár bort kínálunk...
Fotó: KockacZukor
Tegnap só-liszt gyurma hóembereket készítettünk otthon. A kislányommal minden évben meglepjük valami handmade ajándékkal a család tagjait, télapókor és karácsonykor is. Kicsinyke hóembereket formáztunk, hogy sokra jusson a só-liszt keverékből, így a végére egy egész kis sereg kerekedett. A karjainak szegfűszeget szúrtunk a testébe, kalapot majd kartonból készítünk, a szemeket, gombokat felfestjük fekete festékkel, amint a gyurma teljesen megszárad. Az orrán sokat tanakodtunk. Még LEGO Olaf orrát is kölcsönvettük próbából, de aztán inkább zsülienre vágtunk egy répát, és mindenki kapott egy rövid répacsíkot a szája fölé. Apropó. Ha már répa, isteni fűszeres grillezett répareceptet találtam, idesüssetek. 
Hozzávalók:
Elkészítés:
A répát tisztítsuk meg. A sütőt melegítsük elő nagyjából 200 fokra. Egy serpenyőben hevítsd fel a vajat, majd add hozzá a fokhagymát, és pirítsd barnára. Majd a megtisztított répát forgasd meg benne alaposan. Helyezd el a répát gondosan egymás mellett egy tepsiben. Sózd, borsozd, és locsold rá a maradék vajas-fokhagymás öntetet a serpenyőből. Ezután told a sütőbe 25 percre, vagy amíg a répa megpuhul. Ha kivetted, friss, tépkedett vagy apróra vágott petrezselyemmel díszítheted. Önmagában is isteni, de egy szimpla natúr, grillezett husival tálalva egészséges ebédnek is tökéletes. :)
Forrás: diethood.com
Nagyon lelkesen kezdetem el csinálni egy öt napos léböjt és rozskenyér tisztító kúrát. Az első nap még könnyedén ment. A másodikon már kicsit kedvetlenebbül ettem a rozskenyeret. A harmadikon már nasira vágytam... és a legnehezebb nap a negyedik volt. Egyrészt, mert nem szeretem azt a levet, ami a negyedik napra esett, és már nagyon untam az üres kenyeret. Az ötödik napon már csak arról álmodoztam, milyen fűszeres ételt eszem majd a kúra után legelőször, ami nem megterhelő, de azért ízes. Az egyik fogás ez a sült paradicsomleves lett.
Fotó: KockacZukor
Hét közben koncerten voltam egy barátnőmmel. Nem jellemző rám már, hogy munkanapon szervezzek ilyesféle kikapcsolódást, főleg, mert másnap nehezen bírom az irodában a kialvatlanság miatt, amit én már nem szeretek. De a koncert isteni volt, a barátnőmmel is régen találkoztam már, és a nyári este szellője még az éjszakai haza utat is kellemessé tette. Tipikus jelenség, hogy ha az éjjel kellős közepén aktív az ember, a gyomra korogni kezd. Van, aki haza sem ér, de már út közben habzsolja a hambit, és van olyan, mint én, aki tudja, hogy otthon, az egyik dobozban isteni, cheddar sajtos, fokhagymás falatok várják. ;-) Íme a recept.
Fotó: KockacZukor
Reggel óta pakolászunk, hiszen másfél hét szabira indulunk vidékre. Nagyon sok türelemre van szükségem a párom lassúságához. Mire minden kütyüt elpakol, minden biciklit felszerel, mindent kilogikáz, és az autóba szerkeszt... Ehhez képest én, aki már reggel nyolckor reggelit készítettem, másfél óra alatt mindent összeraktam. De mindent! A ruhától az elektromos eszközökig, a konyhai cuccokat és az élelmiszert, a gyógyszert, a sebtapaszt, a mosószert, esőre és kánikulára is ami csak kellhet. Közben úgy hatszor szóltam rá, hogy kezdje már el a pakolást. Aztán én már az ajtóban, indulásra készen álltam, ő pedig még alsógatyában nézett rám, hogy jaaaa, már indulni kéne? Minden reményem feladtam... Közöltem, hogy összeütök egy irtó gyors ebédet, amíg vakarózik; addigra legyen mindennel kész. :)
Fotó: KockacZukor
Húgommal mindennap csetelünk vagy beszélünk egymással. Meséltem neki, hogy édesburgonyával dolgozom éppen, mire azt válaszolta, hogy a három éves lánya is imádja. :D Ergo, nem kell külön a kicsinek is főzni, megoldható az ebéd egyetlen sütéssel egyszerre a kicsinek és nagynak is. A kicsinek kevesebb fűszerrel, míg a nagyoknak sült fokhagymával, fetával, kakukkfűvel.
Fotó: KockacZukor
A nagyon nagy melegekben egyáltalán nincs kedvem enni. Legszívesebben hideg joghurtos édességet, gyümölcsöt majszolok, és tömérdek mennyiségű vizet iszom. Ha a 40 fok feletti hőségekben mégis ráveszem magam, hogy főzőcskézzek a konyhában, azon is gyorsan szeretnék túlesni és eltávolodni a gáztűzhelytől. A leggyorsabb és legcélravezetőbb ilyenkor tésztát főzni pár perc alatt, és amíg a tészta fő, készíteni egy ízletes pestót hozzá. Íme a recept. ;-)
Fotó: KockacZukor
Még nincs is itt a nyári főszezon, de én már most érzem a nap mint nap növekvő feszültséget magamban, a türelmetlenséget, vagyis muszáj egy kis szabira mennem, és pihennem. Vágyom a vízpartot, a sok gyümölcsöt, azt, hogy nem vagyok időhöz kötve, és vágyom a madárcsicsergésre ébredést a csörgő óra helyett. Esténként a zöldséges vacsorákat rosé fröccsel, és azt a könnyed létezést, amivel egy-egy nyaralás megajándékoz. Számlálom a napokat...
Fotó: KockacZukor
A Magyar Nemzeti Galériában jártunk, és megnéztük a Picasso kiállítást. Az alkotásai nem kerültek hozzám közelebb. Minden festmény előtt volt valami, amivel nem tudtam megbarátkozni. Vagy a színek voltak sötétek, vagy a képen szereplő arc nem tetszett vagy a végtagok ábrázolása... vagy, vagy, vagy... Mígnem egyszer csak egy olyan rajzához értem, ami egy férfit és szamarat ábrázolt. A képet egyetlen megszakítás nélküli vonallal rajzolta meg, és én döbbentem álltam addig a kép előtt, amíg a szemem végigvezettem a vonalon. Éreztem, ahogy egy icipicit végre megértettem belőle. Zseni volt. Kétségtelen. A következő recept pedig zseniálisan finom! ;-)
Fotó: KockacZukor
Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)
Fotó: KockacZukor