Nagy-nagy hívei vagyunk a tésztának (ezt ugye talán fölösleges is bizonygatni), csakúgy mint annak, hogy mindenki úgy fejezhesse ki a saját meggyőződését, ahogyan csak akarja (természetesen bizonyos korlátok között, de most ebbe ne menjünk bele), ám a ma tálalt sztori azért még minket is megrendített kicsit...

Mi mindenre lehet jó a száraztészta? Nagyon tetszett az ötlet, amikor a gyerekek óvodájában az óvónők az egyik nyílt napon gyöngyök helyett különbözőre színezett tésztákat tettek tálkákba, a gyerekek a különböző formák és színek között válogathattak és készítették el szebbnél szebb alkotásaikat. Ilyen nyakláncot én is kaptam, és persze kislányom is készített magának egyet.

Vajon mit csináljon egy olasz étterem, ha ki szeretne tűnni a konkurencia hadából? Eláruljuk: házi tésztát. A mai történetünk egy olyan séfről szól, aki addig keresett, amíg talált, és amit talált, az követendőnek tűnik.

Nyilván mindenkinek eszébe jutott már, hogy mit is kezdjen a szekrényben maradt száraztésztákkal, amiket nem használtunk fel, mert éppen olyan kevés maradt, hogy már nem jött ki belőle egy adag? Nos, a megoldást máris szállítjuk!

Korábban sosem hallottam a zöldborsópörköltről, meg egyáltalán arról, hogy a zöldborsó ilyen módon is elkészíthető. Férjem családjában azonban nagy hagyománya van ennek az ételnek, és nagy családi kedvenc. Mivel a gyerekek is nagyon szeretik, itthon is gyakran készül.

Ha már múltkor a tésztasalátákról volt szó, akkor megint kedvezzünk egy kicsit a zöldségkedvelőknek, de mégse legyen nyers az ételünk.

Egy nagyon kellemes hétvégét töltöttünk el Zirc-Szarvaskúton a Forest Hills Golf & Country Club-ban, még igencsak szezon előtt voltunk. Éppen egy héttel az igen csak zimankósra sikeredett március 15.-ei hosszú hétvége előtt.

Már az elnevezés sem semmi, meg maga a gondolat sem. Ugyanakkor a képek meggyőzőek, és az összetevők passzolnak, úgyhogy már indulhat is a nyálelválasztás. De tulajdonképpen miért is pitében?

Ha végre tényleg jön a jó idő, és nem fenyegetnek újabb és újabb hidegfrontokkal és hóeséssel az időjósok, akkor tavasztól, és persze nyáron elérkezik a piknikek és grillezések időszaka, amikor az egyik jó kis köret lehetőség a tésztasaláta.

A ramen egy különlegesen sűrű leves, amelyre igaz, hogy több benne a tészta, mint a lé. Kis képes ramen történettel szolgálunk ma, és talán még az is kiderül, valóban a hosszú élet titka-e ez az étel.

Nem elengedhetetlen, de azért nagyon sokan nem hagynák el a tésztáról a sajtot (magunk is közéjük tartozunk, bár nem ragaszkodunk vallásosan hozzá, de ha lehet, a sajt jöhet). Persze nagyon nem mindegy, milyen tésztára milyen sajtot teszünk.

Belegondoltunk már vajon valaha, hogy mi történne a világunkkal, ha egyszer csak nem lenne tészta? Mi történne az olasz, a kínai és a világ egyéb kultúráival (nem is beszélve erről a blogról...), ha valamilyen oknál fogva nem lenne elég búza, amiből a liszt majd a tészta is készül? A veszély persze nem fenyeget, de érdemes elgondolkodni kicsit.

Nemrég felfedeztem egy receptet egy angol nyelvű honlapon, ami igen érdekesen hangzott, ráadásul még finomnak is tűnt, ami nem hátrány. Gondoltam, a hétvégén elkészítem, azonban végül nem kotta szerint dolgoztam, de így is egy igen finom, ráadásul saját kreációjú szósz jött ki belőle.

Ha tészta, akkor muszáj legalább egyszer elmenni a budai Pastramiba, amely egyike a nem túl sok igazán európai étteremnek a fővárosban. A napokban alkalmunk adódott benézni: a végeredmény egy több mint három órás ottlét és egy tonhalas-paradicsomos spagetti.

Pláne, ahogyan a nagypapa csinálja... Persze amit a nagypapa csinál az alapból finom (mert nagypapa igazi mágus a konyhában, a pitéiről ódákat zengenénk, ha ez nem egy sütis blog lenne...), de a tarhonyás húsa kifejezetten nagy sláger.

Ha esetleg nem találtátok ki a menüt mondjuk egy Valentin-napi vacsorához, akkor itt egy ötlet. Gyors, könnyű, és persze nem csak a jeles napon, hanem bármilyen egyéb különleges alkalomkor is el lehet készíteni.