Egy barátom keresett meg nemrég egy fotózás miatt. Azóta már el is kezdtük, sőt be is fejezzük nemsokára a közös projektet. Munka közben persze beszélgetünk, mesélünk egymásnak történésekről, élményekről. Legutóbb éppen egy színházi előadást dicsért nekem. Olyan lelkesen mesélt, hogy felkeltette az érdeklődésemet a Belvárosi Színház repertoárja iránt. Színházra vágyom, egy finom vacsorával előtte! :-)
Fotók: KockacZukor
Egy olyan fotós közösség tagja vagyok, akik ugyan ritkán találkoznak, de akkor nagyon örülnek egymásnak. Ezeken az estéken mindenki egyszerre osztana meg mindent, ami történt vele időközben, egyszerre kérdezne, érdeklődne. De a legjobb, hogy együtt nevetjük végig ezt a pár órát. A csoportot mindig én próbálom időben és térben azonos pontra irányítani, ami a nagyon különböző életek miatt nem könnyű feladat. De megéri, és hálás vagyok a csapatért. Természetesen mindig kérdeznek az ételfotózásról, ami továbbra is igaz szerelmem. :-)
Fotó: KockacZukor
Egy lakás berendezéséhez – a kisebb átalakításokon kívül – nélkülözhetetlen egy férfi segítsége, főleg, ha éppen nincs férfi a háznál. Így, ha a barátok közül valaki önként jelentkezik, és tud fúrni, faragni, illeszteni, szerelni, szállítani és összerakni, az hatalmas kincs a mai világban. Egy vendégágyat cipeltünk nemrég haza, és eltartott egy darabig azt a negyedikre felvinni, majd összeszerelni. Én közben főztem egy finomat, amit elégedetten fogyasztottunk el a fárasztó munka után. :-)
Fotók: KockacZukor
A hetek olyan sok munkával telnek, hogy alig várom a hétvégét. A hétvégét, amikor majd kipihenhetem magam, amikor majd „semmitteszek”, ejtőzök, kényeztetem magam. Hát... a valóság sajnos soha nem így néz ki. A hét utolsó két napja is folyamatosan munkával telik, hiszen amit hét közben nem tudtam elintézni, azt ilyenkor kell. Vasárnap estére pedig azt kívánom, hogy bárcsak most jönne a hétvége... amikor pihenek is. Tegnap azért este kilenc után sikerült az ellipszis trénerre is felállnom, és kicsit megmozgatnom magam. Nem elég 24 óra egy napba.
Fotó: KockacZukor
Kiadós és tartós pihenés után nagy tervekkel, és nagyon bátran léptem új utakra. Elhatároztam: ha az élet is támogat, akkor ez a 2017. év nagyon más, nagyon új és szép lesz. :-) Nem tettem semmiféle fogadalmat, mert én abban hiszek, hogy semmi nem megy azonnal, és a változtatások, változások során jobb, ha önmagunkkal és a környezetünkkel is türelmesek vagyunk. Ugyanakkor a sült galamb nem repül soha magától a szánkba, vagyis folyamatosan tenni kell az álmainkért. Kívánom Neked kedves Olvasó, hogy Te is közelebb kerülj a célodhoz ebben az évben!
Fotó: KockacZukor
A karácsonyra én soha nem decemberben készülök. Nem bírom a belvárosi nyüzsgést, a dugókat, a plázák levegőtlen és lökdösődő tömegeit, így el is kerülöm mindezt. Nekem már ősszel, kora télen elkészülnek a kis csomagjaim, és decemberben már fél mosollyal a szám szélén nézem a stresszes, csomagokkal futkosó embereket. Én inkább kényelmesen vásárolok akkor, amikor még nincs feszült hajrá, a decemberi estéken pedig, amikor más a plázákban tolakodik, én nyugalmasan haza megyek, mindennap megfőzni a vacsit. :-)
Fotó: KockacZukor
Sokat olvasok, de soha nem otthon, egy pléd alatt vagy a lakás csöndjében, hanem a metrón és bkv buszon. Annyit utazom, hogy érdemes magammal vinni az e-book-omat, mert nagyon sok könyv elfogy így menet közben. Ugyanakkor, amikor a könyvek alapján készült filmeket nézem meg, mindig csalódás, amit látok, pedig minden alkalommal izgatottan várom a mozit. Aztán rájövök, hogy a filmek soha nem tudnák visszaadni azt a világot, amit én a fantáziámban megalkotok az egyes szereplőkről, világukról, személyiségükről. Kíváncsi lennék arra, hogy képes lennék-e én egy filmet elkészíteni, szereplőket válogatni, a jeleneteket megrendezni, és, hogy ez tetszene-e a közönségnek is. Talán egy gasztrotémájú filmet kéne forgatnom... az igazán én lennék. :D
Fotó: KockacZukor
Az elmúlt időszakban Olimpia lázban égtünk, és ha tudtunk, a tévé elé ülünk. Nem igazán értem ezt az arany mániát, hiszen a világ második vagy harmadik, esetleg hetedik legjobbjának lenni is olyan teljesítmény, amire mindig emlékeznünk kell. Ha a versenyek közben azt várták tőlem, hogy főzzek is, mert ennének valami meleget, kicsit mérges lettem. Szúrós szemeim jelezték a ki nem mondott kérdésemet, hogy én is ennék valami meleget, ki megy ki a konyhába, és készít valamit, majd hozza elém? No, itt van egy finomság, aminek elkészítését mégis bevállaltam két rajt között. Mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű ez a szilvás, diós tészta. ;-)
Fotó: KockacZukor
Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.
Fotó: KockacZukor
A nyaralásból hazatérni, amikor még tombol a kánikula, igencsak elszomorító. Már éppen hozzászoktam a késői keléshez, az időtlenséghez - pár nap után már azt sem tudtam, mi az aktuális dátum... és egyszercsak vége ennek a jónak. Pakolni ismét a bőröndökbe, onnan a kocsiba, ahonnan mindent be a lakásba, visszapakolni a szekrényekbe vagy bedobni a mosógépbe. Aztán újra a megszokott kerékvágás. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy sokkal lazábban fogok hozzáállni ehhez a nem is túl komoly élethez, a mindennapokhoz, és ahol tudom, a nyaralás apró örömeit belecsempészem a hétköznapokba is. Például egy ízletes vacsorával, egy pohár borral. ;-)
Fotó: KockacZukor
Láttam egy beszélgetést a BBC Earth Tv csatornán, amiben David Attenborough a 89. születésnapján az amerikai elnökkel beszélget környezet- és természetvédelemről, és növények, állatok sokféleségéről. Teljesen odaragadtam a képernyő elé. Amikor bemutatták közben Attenborough életének munkáit, rájöttem, hogy a legújabb filmjeit nem is láttam még, és a 3D technikával, modern kori grafikával elkészített alkotások még a felnőttek számára is izgalmasak. Klassz családi programnak ígérkezik ezek közös megnézése.
Fotó: KockacZukor
“Houston, we have a problem” – mondtam vasárnap délelőtt 11-kor a páromnak, a csirke panírozása után. Nincs itthon étolajunk, és vasárnap van. Jajj, de utálom ezt a vasárnapi zárva tartást. Egyszerűen nem tudok mindig mindent a fejemben tartani. Megkerestük interneten a legközelebbi, mégis nyitva tartó kis közértet, és a párom elbringázott gyorsan hozni ezt-azt a vasárnapi ebédhez. Eközben Csongibogyó szorgalmasan matekozik, én pedig addig megosztok veletek egy egyszerű, de nagyszerű receptet! ;-)
Fotó: KockacZukor
Úgy két hónapon át egyszerre három könyvet is olvastam. Egyik reggel Osho-ra vágytam, így azt vittem magammal. A következő estén történetre is szükségem volt a tanítások mellé... és még be sem fejeztem a két könyvet, már vettem is elő egy következő kedvencet. Sokat utazom tömegközlekedéssel, és hogy ne szippantson be a földet bambuló, megtört zombik világa, inkább fejest ugrok a könyveim csendes világába. Na jó. Néha azt is gyorsan végigpörgetem a fejemben, hogy milyen hozzávalókat is kell beszereznem a zöldségesnél és a közértben az esti vacsihoz... ;-) :D
Fotó: KockacZukor
A sulikban VAKÁCIÓ van, és a gyerekek a nagyszülőknél vannak, a szülőkkel nyaralnak, vagy táborokban töltik a meleg napokat. Van azonban, amikor egyik sem megoldható, és otthon ragad a lurkó. Hogy ne unatkozzon, vigyétek el az Aeroparkba, a repülőgép múzeumba (aeropark.hu), ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B terminálja mellett található, vagy látogassátok meg a Tarzan park nevű óriás játszóteret (tarzanpark.hu), ami a gyerkőcöt órákra le fogja köti. ;-)
Fotó: KockacZukor
Emlékszem a nagyszüleim háza mögötti veteményesre és gyümölcsösre. A krumplibogarak begyűjtése mindig az unokák feladata volt. Mi ketten lányok pedig nem féltünk tőlük, nem undorodtunk, még élveztük is a kerti munkát. A krumpli mellett nőtt kapor is, komoly magasságokat ért el. Nagyanyám mindig beletömködte őket a kenyér mellé a kovászos uborkás üvegbe. Sokszor készült kaporszósz is a főtt hús mellé, ami a levesből megmaradt. Örömmel emlékszem rá vissza. Most következzen egy tészta, sonka és kapor hozzávalókból készült finomság.
Fotó: KockacZukor
A múlt heti hosszú hétvégére hazamentem vidékre, Tolna megyébe a szüleimhez. Rossz időt mondtak, féltem, hogy a három napra bent ragadok a lakásban. Ehhez képest szombaton napsütésre keltem. Dél körül megkeresett egy barátnőm, és mondta, hogy mennek Annafürdőre. (http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm) Hát persze, hogy velük tartottam, hiszen még soha nem jártam itt, pedig mindössze 20 percre van a várostól, ahol felnőttem. Isteni kacagós, sétálós, természetjárós délutánt töltöttünk itt.
No, de ne feledkezzünk meg az ebédről sem, ami utána következett. :-)
Fotó: KockacZukor