Itt a tavasz, és bár egyszer-egyszer úgy döntenek az égiek, hogy meglocsolnak egy kiadós vízmennyiséggel, azért most már érezzük a mellkasunk közepén a kikeletet. Ha pedig kirándulás, akkor irány a Rám-szakadék. Egy kellemes körtúrát tehettek két-három óra alatt, aminek során sziklák között mehettek át, vízesések mellett felhúzva magatokat. Izgalmas megmérettetés, ami zárt cipőt, és kényelmesebb szabadidő ruhát igényel. A túra második részében pedig visszaandaloghattok a kiinduló ponthoz. Menet közben ehettek egy kürtőskalácsot, ihattok forralt bort.  Igazán élménydús napot szervezhettek itt. Hazaérve pedig jól fog esni a forró leves.

Fotó: KockacZukor

Gyerek voltam, amikor hosszú, sötétzöld, gazdag füvet szedtem húsvét előtt, hogy a nyuszinak fészket készítsek. A húsvéti szokások egy része felnőtté válásom során is megmaradt, mint a tojásba dobálásos húsvéti családi játék, amit mindig kint az udvaron és napsütésben játszottunk. Persze, hogy ki ne maradjon, hóesésben is ünnepeltem már a húsvétot, ami nem nagyon tetszett, sőt kifejezetten rosszul esett, hogy még nem virít a kikelet. A bringákat már elővettük téli álmukból, vagyis remélem, hogy az idei húsvét már a tavaszban fogad minket...

Fotó: KockacZukor

Ha lehet mérgesnek lenni az időjárásra, akkor éppen az vagyok. Tegnap még sütött a nap, lehetett végre sétálni a több napig tartó eső után. Ibolyával és hóvirággal találkoztunk, néhány bokor és fa már rügyezik. Élveztük a gyenge, de simogató napot az arcunkon, noha még sálba bugyoláltuk magunkat. Ehhez képest mára ismét esik, és szürke a világ. Eszembe jut az egyik angliai kirándulásom, aminek minden napján szötyörgött valami nedves az égből. Két nap után úgy megszoktuk, hogy ki sem nyitottuk az esernyőinket, inkább meleg itallal és étellel ellensúlyoztuk a vizes napokat. Nos, ma is szívesen ettem volna ízes, forró levest, de arra addig kellett várnom, amíg haza nem értem. Imádom a hazai leveseinket!

Fotó: KockacZukor

Hogy miért egyél télen céklát? Mert a nitrogén-monoxid tartalma javítja a vér áramlását, ezáltal segíti az agy működését. Magas a folsavtartalma. A benne található betacyanin nevű vegyület – kutatások szerint - a prosztata- és mellrákkal küzdő betegeknek kis mértékben, de lassította a tumorsejtek növekedését. Gazdag kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminban. Száz gramm cékla fedezi a napi ajánlott rostfogyasztás 10%-át, a benne található betain pedig támogatja a máj működését. Ezen felül pedig sok káliumot tartalmaz, és nagyon finom is. :-)

Fotó: KockacZukor

Az ünnepek alatti dőzsölés után, ha akarnék se tudnék már annyit enni, a pocakom és szemeim elfáradtak, és vágyakoznak a könnyed ételek iránt. Nem ettük túl magunkat, de semmiképpen nem a hétköznapi és megszokott étkezések voltak a jellemzőek. A gyümölcsök, saláták, sovány húsok és könnyed joghurtok esnek most jól, illetve az ízes levesek, mint a következő kelkáposztás, virslis frankfurti leves.

Fotó: KockacZukor

Az idei tél első hóesése volt tegnap. Sajnos mire leért a földre, el is olvadt, mégis olyan szép volt. A hó egyre erősebben esett... majd átalakult havas esővé és esővé, ami egész napos szürkeséget hozott magával. Amennyire szívesen néztem a havat, annyira nem volt kedvem az ablakot megközelíteni a lehangoló színek láttán. Inkább bevonultam a konyhába, és készítettem egy nagyon gyors, laktató finomságot, amit gyerekkoromban sokszor ettem, de valahogy elfelejtődött azóta. Mára kisütött a nap, így irány a friss levegő! De előtte még befalok egy újabb tányér forró, savanyú rántott levest. ;-) 

Fotó: KockacZukor

Tegnap késő délután Budapestről vidékre indultam autóval a szüleimhez. Budapestről csak egyesben és kettesben araszolva jutottam el az autópályára. Minden fel volt túrva, hatalmas dugók, és ideges sofőrök. Közben besötétedett, hideg lett, és köd szállt az utakra. De olyan fehér köd, mint a tej. Éppen csak láttam a kocsi orrát. Az autópályán 70 km/h sebességgel mentek a gyorsan haladók, míg az óvatosak maximum 40-50-nel. Semmit, de semmit sem láttam. Konkrétan halálfélelmem volt, mert még az út felfestéseit sem lehetett látni. A két órás út, majdnem négy órásra nőtt így, és esküszöm keresztet vetettem, amikor hazaértem. Nagy szükségem volt az otthoni ízekre.

Fotó: KockacZukor

Egy hosszú hétvégén az Őrségben (http://www.orseginemzetipark.hu/) jártunk. Tavak, falvacskák, haranglábak, lovak, erdő, dimbek-dombok, a fa tüzelésű kályhák illata, az ősz színei; csodálatos volt a környezet. Bár nem csak biciklizést terveztünk, hanem a Kehidakustyáni fürdőt is meglátogatni (http://kehidatermal.hu/), az utóbbi tervünk meghiúsult egy bicajos esés, és horzsolások miatt. De aki sportol, azzal ilyesmi néha megesik. Nagy baj nem történt, mégis összefutott a falu - éppen utcán sétáló - apraja-nagyja. Megindító volt a traktorról leugró bácsi, aki szintén a segítségünkre sietett. Hamar összeszedtük magunkat és ismét nyeregbe pattantunk, folytattuk az utunkat, egészen egy takaros kis csárdáig, ahol egy forró levessel kezdtük az ebédet...

Fotó: KockacZukor

Tegnap este, munka után felpattantam a cangára, és eltekertem pár utcával távolabb. Gerinc jógára igyekeztem. Nagyon örültem, amikor végre rátaláltam erre a teremre és oktatóra (http://jogazz.hu/), mert már nagyon szükségem volt a nyújtásra, lazításra vagy éppen erősítésre. Másfél órán át végeztük a gyakorlatokat, de nekem úgy tűnt, mintha egy pillanat lett volna. Annyira ellazított, hogy hazafele úgy érzetem magam a bicajon, mintha az magát hajtaná, és én csak élveztem a meleg indiánnyár finom esti levegőjét. Otthon aztán lazán belibbentem a konyhába, és összerittyentettem egy csodás levest. :)

Fotó: KockacZukor

Ha nyár, akkor vízpart, bicajozás, kultúra, kirándulás, tollasozás, szerelem, cserkó, dinnye és barack, napszemüveg, szalmakalap, család, nevetés.. és zene. Ha pedig zene, akkor fesztiválok, és koncertek. A legjobb, ha a zene és a vízpart találkoznak is. Mondjuk a Balatonon. ;-) Kora délutántól másnap hajnalig vettünk részt koncerteken, csápoltunk, énekeltünk, táncoltunk, ugráltunk. Hajnalban ágyba estünk, majd egy hatalmas alvás után felkelve nevettünk, hogy a vádlink és bokánk sajog, és a hangunk is már csak rekedt másolata az eredetinek. Isteninek minősítettük az előző esténket! Viszont a torkunkra ráfért a forró leves. :-)

Fotó: KockacZukor

Úgy alakult, hogy ebben a kánikulában nemigen volt kedvem enni. Se gyümölcsöt, se sajtot, se salátát nem kívántam. Viszont ettől függetlenül muszáj volt dolgozni és teljesíteni. Amikor nem ettem, akkor szédelegtem, és fáradékony voltam, sőt még nyűgös is. Mégsem ment le egy falat se a torkomon. Édesanyámmal beszéltem telefonon, aki azt mondta, hogy legalább egy kis levest egyek. Bár az is ijesztő gondolat volt a számomra, hogy a 40 fokos hőségben tűzhely mellé álljak, mégis előkészítettem a leves hozzávalóit, és feltettem főni azzal, hogy ez elkészül magától is. :-) El nem tudom mondani, mennyire jól esett a gyomromnak ez az egyszerű, gyors, könnyű nyári leves.

Fotó: KockacZukor

A fokhagymának már az ókori népek is varázserőt tulajdonítottak, volt, ahol szent növényként tisztelték. Az 1800-as években már Pasteur is írt a gombaellenes és antibakteriális hatásáról. 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit, az alliint és az abból kialakuló allicint. Kínai kutatók által végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin - más élettani hatásai mellett - ráksejt ellenes tulajdonsággal is bír. Jelentős immunrendszer-erősítő hatása van, vérnyomáscsökkentő, emésztést elősegítő, alkalmas a koleszterinszint csökkentésére is. Vagyis ne légy rest egy jó kis levest készíteni belőle vacsira. :-)

 Fotó: KockacZukor

A minap vettünk két fej zsenge karalábét, és csíkokra vágva, három-négy féle mártogatóst készítve mellé, nyersen rágcsáltuk el őket az esti filmezés közben. Élveztük, ahogy roppan a fogunk alatt, azt, hogy zamatos és lédús. Eltelt pár nap, és a közértben ismét elkezdett velem szemezni egy példány. Nem tudtam ellenállni, és vásároltam belőle újra két kis fejet. De most leves készült belőle, cukorborsóval és fűszerekkel.  

Fotó: KockacZukor

A Balatoni telek dzsungellé változott a tél alatt. Most, hogy kitavaszodott, elmentünk rendet rakni az udvarban és a házban. Azonnal megtámadtak az emlékek, és rögtön elkezdtem töltődni a végtelen madárcsicsergéstől, a zöldek illatától, és a bogarak zsongásától. Nem, még nincs nyár, még nincs dús zöld lomb a fákon, még fűteni kellett és zokniban járni. De a bicajozás közben már megpirult az arcunk, és az ebédet is a teraszon fogyaszthattuk. Végre! :D

Fotó: KockacZukor

Elkezdtük rendbe tenni a téli álmot alvó kis erkélyünket. Felmostuk, lepókhálóztuk, letörölgettük, elővettük a mini asztalkát, amihez a székeket még gyorsan be kell szerezni. Már azon is gondolkodtam, hogy milyen virágokat és fűszereket teszek a balkonládákba. :) Alig várom, hogy a reggeli kávét a felkelő nap kellemes melegében – a friss levegőn – ihassam meg. De akár az ebédek elfogyasztásához, vagy egy kellemes gyertyafényes vacsihoz is pont alkalmas lesz ez a kis erkély. :)

Fotó: KockacZukor

Egy hét szabadságon voltunk. Gyorsan elröpült, de tényleg pihentünk, bár mozgalmasak voltak a napok. Sok időt töltöttünk a természetben, síeléssel, túrázva, sétával. Hazaérve igényeltük a meleg ebédet vagy vacsorát. Mindenki „leveses” a családban, így tartalmas krémlevesek is készültek. Imádtam a mozgástól és hidegtől kipirosodott arcú, és szürcsölő családtagokat az asztalnál magam körül. :-)

Fotó: KockacZukor