A tavasz a legkiválóbb időszak ahhoz, hogy családi kirándulásokra menj! Akár túrabakancsban, akár biciklivel vagy vitorlással, de vétek a napsütéses hétvégéket a négy fal között tölteni. Csoportosan, köztük kis kölkökkel utaztunk el a hétvégén Csesznek várához. Természetesen nem csak a várat tekintettük meg, hanem túráztunk is egyet a Bakonyban. Festői szurdokvölgyek, sziklafalak, barlangok, árkok... fantasztikus élmény volt. A kicsik visongtak, futkároztak, másztak, csúsztak, imádták az egész túrát, alig győztünk velük lépést tartani.

Mielőtt elindulnál, készítsd el ezt a klassz kis túrós sültet. Ha hazaértetek, tuti elfogy majd az egész! ;-)

Fotó: KockacZukor

Szoktátok érezni az illatát? Én minden reggel szándékosan egy megállóval később szállok le a buszról, hogy elsétálhassak az útszéli akácfák mellett. Nagyokat szippantok ilyenkor a bódító levegőből, és néha le is tépek egy kis virágzó ágacskát, hogy az illatfelhőt magammal vihessem.

(Fotó: Pinterest)

A múlt heti hosszú hétvégére hazamentem vidékre, Tolna megyébe a szüleimhez. Rossz időt mondtak, féltem, hogy a három napra bent ragadok a lakásban. Ehhez képest szombaton napsütésre keltem. Dél körül megkeresett egy barátnőm, és mondta, hogy mennek Annafürdőre. (http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm) Hát persze, hogy velük tartottam, hiszen még soha nem jártam itt, pedig mindössze 20 percre van a várostól, ahol felnőttem. Isteni kacagós, sétálós, természetjárós délutánt töltöttünk itt.

No, de ne feledkezzünk meg az ebédről sem, ami utána következett. :-)

Fotó: KockacZukor

Fehér kolbászos, padlizsános DiVita tésztát ajánlott nekünk a minap Kockaczukor. Az étel újszerűsége minden bizonnyal az egyik fő alapanyagának, a fehér kolbásznak köszönhető, amely talán itthon furcsán csenghet.

(fotó: Pinterest)

Tüzeskedjünk picit, persze csak átvitt értelemben. Május 4. a tűzoltók napja Magyarországon, így a mai jeles napnak tisztelegve egy különleges tüzes édességet ajánlunk, amely tűzoltást a szó szoros értelmében garantáltan nem igényel. :)

(fotó: Pinterest)

Bevallom, elég félős vagyok, ha bicajozásról van szó. Fiatalon kettétörtem az alkaromat, kétszer műteni kellett, összecsavarozni, összefogatni. Azóta van bennem egy kis félsz, ha arról van szó, hogy autók mellett, szűk helyen kell haladni a bringával. Ehhez képest kimentünk a múlt szombati „I bike Budapest”-re, és végigtekertem az utat a tömegben. Klasszul vettem a sokadalom hozta akadályokat. Néha már én is meguntam a csigatempót, és muszáj volt meghajtanom a bringát. Izgalmas élmény volt  10.000 másik cangával megtenni ezt a városkört, majd együtt, egy helyen, egyszerre megemelni a kerékpárokat! :-) Ha már a testmozgásnak szenteltük a napot, úgy éreztem helyesnek, ha egészséges ételt is eszünk.

Fotó: KockacZukor

Ismeritek a „Kőleves” című magyar népmesét? A katona, aki betegen vándorol, levest szeretne főzni, de hozzá semmije sincsen. Kér tehát az egyik faluban répát, zsírt, tarhonyát, még egy kis szalonnát is, azzal, hogy "Kőlevest szeretnék főzni, ni itt, ezzel a kővel",  és letesz az asztalra egy öklömnyi követ. Meg is főzi, a végén még kolbászt is kap bele, és szét is osztja a maradékot.

Hogy miért is jutott eszembe ez a mese? Mert múlt héten a Kőleves nevű étteremben jártam. Hogy az étterem nevének megválasztásában ez a magyar népmese szerepet játszott-e, nem tudom.

A Nagy-Hárs-hegyi kilátóhoz kirándultunk ma. A párom komoly iramot diktált felfelé, vagyis a hétvégi testmozgás - a tegnapi bringázás után - kipipálva, és a pipa bevésve. :-) A kilátóból csodálatos volt a látvány, a nap sütött, a bogarak zümmögtek, egy csapat fiatal éppen tüzet rakott és szalonnát sütött a kilátó lábánál, tehát minden idilli volt. :) Hazaérve azonnal a konyhába igyekeztünk, korgott a gyomrunk. Bizony örültünk, hogy már a kirándulás előtt elkészítettem a meleg ételt, és már csak neki kellett látnunk... :-)

Fotó: KockacZukor

Nem csak a családi házak körül, hanem egy harmadik emeleti lakásban is állandóan van mit tenni. Felszerelni az erkélyen a féltetőt, fúrni a képeknek egy-egy lyukat a falba, összeszerelni a konyhai polcot, lámpát cserélni a fürdőben. Ha éppen nem süt a nap, és a tavaszi esők miatt hétvégén bent ragadunk a lakásban, akkor is mindig aktívak vagyunk. Azt hiszem, soha nem lesz elég a napi 24 óra, hiszen a sok kis meló mellett ott vannak a családtagok, a barátok, a hobbi. Azért egy-egy finom ebéd mellett mindig elégedetten konstatáljuk, hogy egy újabb házi feladat letudva.

Fotó: KockacZukor

Nem könnyű minden hétvégén olyan gyerekprogramot találni, ami megfelel az időjárásnak és a pénztárcánknak is. Az internet böngészésére sincs mindig idő vagy kedv. Erre a problémára ajánlom megoldásként a SZÉLFORGÓ nevű naprakész gyerekprogram ajánlót (http://www.gyerekprogramajanlo.hu/ a Facebook-on: https://www.facebook.com/pages/Sz%C3%A9lforg%C3%B3/276004349204822?ref=hl.) Ha a hírlevélre feliratkozol, rendszeresen megkapod az aktuális programajánlókat. Szerintem próbáld ki Te is. :-) 

Fotó: KockacZukor

Úgy gondoltam, hogy most nem keresgélek, és böngészem a tészta recepteket, hanem érzésre alkotok. :) Tudtam, hogy a hozzávalók között kell szerepeljen a karfiol, mert már pár napja ott lakott egy kis fej a hűtőmben. Tudtam, hogy az a jó, ha gazdag a tésztán a feltét, vagyis jöhetett a tejföl és a fűszerek, na meg a parmezán is állandó tagja a hűtőbeli kis élelmiszer családnak, így ő sem maradhatott ki. Vagyis főztem, kevertem, kikentem, sütöttem – csak úgy érzésből. :)

Fotó: KockacZukor

A Balatoni telek dzsungellé változott a tél alatt. Most, hogy kitavaszodott, elmentünk rendet rakni az udvarban és a házban. Azonnal megtámadtak az emlékek, és rögtön elkezdtem töltődni a végtelen madárcsicsergéstől, a zöldek illatától, és a bogarak zsongásától. Nem, még nincs nyár, még nincs dús zöld lomb a fákon, még fűteni kellett és zokniban járni. De a bicajozás közben már megpirult az arcunk, és az ebédet is a teraszon fogyaszthattuk. Végre! :D

Fotó: KockacZukor

Miután a húsvéti leveseket, sonkákat, és süteményeket mind az én, mind a párom családjánál végigkóstoltuk, és elfogyott pár üveg bor, meg pár pohár kávé, elfáradt a pocakunk. Visszatértünk a hétköznapokba, ami igényli a könnyed és gyors, meleg ételt. Edzés után tértem be hazafele menet a közértbe, és bevallom, csak azon kattogott a fejem, hogy mi az az étel, amit ultra gyorsan elkészíthetek, mert ultra fáradt vagyok. Amikor megláttam a mélyhűtött termékek között a tengeri herkentyűket, már tudtam is, hogy megtaláltam, amit kerestem...

Fotó: KockacZukor

Kaptam egy üzenetet a telefonomon az „Időképtől” tegnap. Az üzenet mindössze ennyi volt: „Jön a tavasz!”. :D Ennek igazán örülök.. no, de mikor??? Még didergek reggelente, és annyira fázik a fülem, hogy legszívesebben elővenném a már elpakolt sapkáimat. Reménykedem, hogy talán a hétvégén. Pénteken már szeretnék a Balcsin aludni, még ha ehhez bundabugyi is szükségeltetik. :) Másnap bringázás a déli parton. Juhéjj, de várom! Bevallom, a sok szabadtéri program közepette nemigen szeretném főzőcskézéssel tölteni az időmet, de egy jó kis tocsogós tészta és egy pohár bor vacsorára azért bele kell férjen.

Fotó: KockacZukor

Tavaly esett a hó húsvétkor. Meglátogattuk a nagybátyámékat, és az ünnepi ebéd után arra készültünk, hogy kimegyünk az udvarba, „tojásba dobálni”, de a hó miatt sajnos nem tudtunk játszani. Ez a „tojásba dobálás” egy régi húsvéti játék, amit még a nagyszüleinktől tanultunk. A játék lényege, hogy a család minden férfi tagja kap egy hímes tojást a párjától. Ezt az asszony leteszi a földre, és lép egy nagyon nagyot a tojás mellől. Erre a pontra kell állnia a férfinek (terpesz állásban, lehajolva), és innen kell 20, illetve 50 forintosokkal, dobással beletalálnia a tojás testébe. A játék során a nőt és a férfit más motiválja: a nő annak örül, ha nem talál bele az ura a tojásba, mert minden aprópénz, ami mellé megy, az asszonyé lehet. Viszont ha a férfi mégis sikerrel jár, a hímes tojás az övé, és a játéknak vége. Nyilván a nagyszüleink korában ezek a kis összegek sokkal többet értek, de azt hiszem, ennek már nincs is jelentősége. A család közös mókájának, nevetésének van igazán értéke. Nagyon remélem, hogy ezen a húsvéton a napocska simogatja majd az arcunkat az udvaron, és messze kergeti a hideget és a havat. :)

Fotó: KockacZukor

Eljött az idő, hogy a fűszernövények magocskáit földágyba fektessem, és hogy a szobanövények friss és tápláló földet, nagyobb kaspót kapjanak. Így beszereztünk 100 liternyi virágföldet, és kiültem az erkélyre, hogy boldoggá tegyem a növénykéinket. Imádtam a hűvös földben turkálni, és szinte láttam, ahogy a munka befejeztével mosolyognak a zöld növényeink. :-) Miután lemosakodtam, és kipucoltam az "gyászkeretet" a körmeim alól, nekiálltam főzni. A pulykát úgy szeretjük, ha az ízes és nagy mennyiségű szószban úszkál. Így egy gombás, paradicsomos ételt készítettem, amihez metéltet tálaltam köretként.

Fotó: KockacZukor