Ezidáig olyan jó volt az idő ezen a télen, hogy már nem tudtunk a szabadság és pihenés alatt a négy fal között ülni, a szabadba vágytunk. Én jóga órára még mindig biciklivel megyek, de menet közben azért már hideg van, így biciklizés helyett inkább erdőbe mentünk sétálni. A Budaörsi-hegyen a piktortégla üregeket kerestük meg, és be is bújtunk azokba, amik nyitva álltak. Érdekes kis alagutakat fedeztünk fel hárman, zseblámpákkal, a nyolc éves Manónak igazi élmény volt, nagyon élvezte. Fedezzétek fel Ti is a téli erdőt, majd egyetek finom nyúlpörköltet. :-)

Fotó: KockacZukor

Az ünnepek alatti dőzsölés után, ha akarnék se tudnék már annyit enni, a pocakom és szemeim elfáradtak, és vágyakoznak a könnyed ételek iránt. Nem ettük túl magunkat, de semmiképpen nem a hétköznapi és megszokott étkezések voltak a jellemzőek. A gyümölcsök, saláták, sovány húsok és könnyed joghurtok esnek most jól, illetve az ízes levesek, mint a következő kelkáposztás, virslis frankfurti leves.

Fotó: KockacZukor

BB8-et imádtam. Csipog, gurul, hűséges, okos, szeretnivaló, édes. :-) Tetszett Az ébredő erő, látványos volt. Kicsit körülményesen jutottunk el a moziba megnézni a filmet, de még frissen, ropogósan kóstoltuk. A „réges régen, egy messzi-messzi galaxisban” történő események friss energiákat, új szereplőket kaptak. A gonosz, sötét erő életben maradása természetesen elkövetkező részekre utal, ez most valamiféle új, friss Star Wars éra felvezetője lehetett. Én élveztem. A film végére már korgott a gyomrunk is, így hazaérve gyorsan fogyott a töltött pizza. :-)

Fotó: KockacZukor

Nem hiszek a karácsonykor ajándékokra felvett hitelekben, nem hiszek a giccsben, és a végtelen pénzköltésben. De hiszek a karácsonyi vacsora illatában, a békés csendben vagy éppen zsivajban eltöltött estékben, az egymás mellett filmezésben, társasozásban, kártyázásban vagy harsány beszélgetésben, a találkozásokban, a díszek fényében, a karácsonyfa tűlevelében, és az év végi pihenésben.

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves Olvasónak!

Fotó: KockacZukor

Amikor a karácsonyi ebédekre és vacsorákra készülünk - krémes süteményeket, mézeseket, száraz sütiket, sós ropogósokat sütünk, halat tisztítunk, és húst pácolunk - nemigen van idő arra, hogy az aznapi étel készítésével foglalkozzunk. Azért mégiscsak jó lenne meleg ételt enni karácsony előtt is. A következő recept gyors, egyszerű, mégis ízletes. Biztos, hogy mindenki megnyalja utána a tíz ujját. Ezzel karácsony előtt is elégedett lehet a pocakunk.

Fotó: KockacZukor

El nem tudom mondani, milyen mérges vagyok amiatt, hogy nem a kezembe adják a fizetésemet, hanem bankszámlára utalják, és emiatt a bankok piócaként szívják a véremet. Belegondoltatok már abba, hogy ha lenne a munkahelyeken kifizetőhely, akkor egyáltalán nem kéne évi több tízezret kezelési és egyéb költségre kifizetni? Épp bankot váltok, mert túl soknak ítéletem a zsebemből kivett bankókat. Természetesen, „akivel” újonnan szerződtem is egy modern, legálisan működő rabló, de legalább nem bánt annyira. Mérgelődés esetén az ellenszer a konyha, és az ízletes vacsi közös fogyasztása a szívnek kedves emberekkel. :-)

Fotó: KockacZukor

A következő étel azért mégsem slambuc, mert a slambuc bográcsban készül. Ha nem bográcsban készül, azt nem nevezik slambucnak. Így a tél közepén a bogrács ritkán kerül elő, vagyis a slambucot, ami mégsem az, konyhában és lábosban készítettem, így valójában krumplis tészta lett belőle. :-) Bevallom, nemigen eszek ilyen laktató ételeket, de most úgy döntöttem, fő a változatosság, és a család talán értékeli majd a nem túl bonyolult, de ízletes pásztorételt. Így lett. Belakmároztunk, majd elégedetten élveztük a kaja-kómát. ;-)

Fotó: KockacZukor

Van, aki alig várja a telet és a havat, a síelést, a korcsolyát, a szánkózást vagy egyszerűen csak a hógolyózást és hóember építést. De sokan nem szeretik a hideget, inkább tavasz és nyár rajongók. Ugyanakkor ők is szeretnének kikapcsolódni a hideg idő ellenére is. Nekik ajánlom a következő programokat, amik kupon formájában, akár karácsonyi élmény-ajándékok is lehetnek. Festeni mindenki tud: www.paintcocktail.com; Főzősuli, nem csak kezdőknek: www.chefparade.hu; Szereted az agykontroll tanfolyamot, és az alfa szintet? Ismerkedj meg a théta állapot rejtelmeivel is: www.orshee.me; A nevetésből soha nem elég: www.dumaszinhaz.hu; Ugye régen voltál már tekézni?: www.aranyoldalak.hu/sport-szabadido-es-utazas/tekepalya/budapest/

Fotó: KockacZukor

Beléptünk abba a bizonyos hónapba, amit a Star Wars rajongók oly régóta várnak már. A Csillagok Háborúja függőséget okoz, és a világ ezt ki is használja. A fénykard vagy az összeszerelhető öt fénykard még semmi... már Darth Vader műanyag szemetesládával is találkoztam lakberendezési áruházban, és Yoda kislámpával műszaki áruházban. Az árakat már meg sem említem, fájt ránézni a számokra. A „legszebb” párosítás, ha a gyermek nem csak Star Wars, de Lego függő is egyben, és karácsonyra úgy gondolja, hogy jóságáért Csillagok Háborúja űrhajó és Darth Veder figura jár neki a Jézuskától. No, és persze a várva várt film: Az ébredő Erő.

Fotó: KockacZukor

Imádom a könyveket. Szeretek sétálgatni közöttük, kiválasztani egyet-egyet és belelapozni, megszagolni a papír illatát, az ujjam hegyén tartani a lap élét, amíg az oldal végére nem érek. A súlya vagy szimpatikus vagy sem, a formáját vagy szeretem vagy nem, gyorsan véleményt alkotok a külalakról is. Szeretem a reccsenést, amikor először nyitom szét az új könyvet, de szeretem a régiekben talált, idegenektől származó bejegyzéseket, a benne felejtett könyvjelzőt vagy préselt virágot. Van olyan könyvem, ami szent, érinthetetlen, de olyan is van, amit glosszáltam, aláhúzogattam, bekarikáztam... és máig így szeretem. Sokat utazom a mindennapok során a munkahelyemre, majd haza, ilyenkor olvasok. Sajnos a tömeg (!) közlekedés nem teszi lehetővé a kényelmes utazást, sokszor állok, nehéz szatyrokkal, ilyenkor egy plusz könyv lapozgatása már nem menne. Be kellett látnom, hogy egyáltalán nem ostobaság az e-book olvasó, és ideje komolyabban is foglalkoznom azzal, hogy megbarátkozzak vele. Vajon szakácskönyvek is léteznek digitális formában? :-)  

Fotó: KockacZukor

Az idei tél első hóesése volt tegnap. Sajnos mire leért a földre, el is olvadt, mégis olyan szép volt. A hó egyre erősebben esett... majd átalakult havas esővé és esővé, ami egész napos szürkeséget hozott magával. Amennyire szívesen néztem a havat, annyira nem volt kedvem az ablakot megközelíteni a lehangoló színek láttán. Inkább bevonultam a konyhába, és készítettem egy nagyon gyors, laktató finomságot, amit gyerekkoromban sokszor ettem, de valahogy elfelejtődött azóta. Mára kisütött a nap, így irány a friss levegő! De előtte még befalok egy újabb tányér forró, savanyú rántott levest. ;-) 

Fotó: KockacZukor

Tegnap egy barátnőmmel elmentünk megnézni A kis herceg című filmet. Emlékeztek? „Jól csak a szívével lát az ember.” Nagy szükség van erre a kis mondatocskára a mai világban is. Ítélkezünk külső alapján, pedig mit sem számít a külcsíny, ítélkezünk mástól hallottak alapján, pedig ki tudja igaz-e, amit hallottunk. Véleményt alkotunk cselekedetek alapján, pedig fogalmunk nincs arról, mi miért történt. Ne ítélj elsőre. A következő lasagne sem lett valami szép, de annál finomabb! ;-)

Fotó: KockacZukor

Általános iskolai koncertfellépésen jártam. Mindenki fekete-fehérben, a szokásos dalocskák, versek és hangszeres darabok. Nosztalgikus volt. Természetesen elsősorban a számunkra legfontosabb gyerkőcöt akartuk hallani és látni, hiszen olyan büszkék vagyunk rá. Emlékszem rá, hogy anno én, gyerekként mennyire nem szerettem közönség előtt fellépni és zongorázni. Szavaltam is, énekeltem is, de nem éreztem jól magam közben. Majd amikor édesanyám azt mondta, hogy a szomszéd fiúcska jobban énekel, mint én, akkor már visszafordíthatatlan volt a folyamat: többé nem érdekelt se zenélés, se az ének. Azóta persze felnőttem, és énekelek is. Elsősorban a kocsiban, ha egyedül vezetek. És nem, tényleg nincs hangom. :) De akkor, ott a kocsiban én vagyok a világ legjobb énekesnője. ;-)

Fotó: KockacZukor

A 2016. év a változás éve lesz, mondta a Húgom. Én pedig kiegészítettem azzal, hogy remélem a pozitív változások éve. Mert megérdemlem, megérdemeljük. Éppen Feldmár András Szégyen és szeretet című könyvét (http://www.libri.hu/konyv/szegyen-es-szeretet.html) olvasom, amiben kétféle tudatállapotról ír. Leegyszerűsítve, a nagy sötétségről, és a vidám világosságról. Állítólag az életünk nagyobb részét az előbbiben töltjük, meghúzva magunkat, hogy ne halljanak, ne tudjanak rólunk, arról, ahogy élünk, amit tettünk, vagy velünk tettek, mert szégyenkezünk. De még ebben az állapotban is tudjuk, hogy létezik valahol egy szeretetteljes tudatállapot, csak azt éppen nem nekünk találták ki, nekünk nem adatott meg. A szégyenérzet és szeretet közötti út a bátorság, amely a felálláshoz és átlépéshez kell. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. De ahogy Édesanyám szokta mondani, amíg élünk, addig muszáj felállni és menni tovább. Nem létezik kifogás. Na jó... azért egy-egy illatos étel elfogyasztása közben kissé lazíthatunk az „örökké erősnek kell lenni” állapoton is. :-)

Fotó: KockacZukor

Sokszor gondolkodom azon, hogy mi az a jótékony cselekedet, amit - saját lehetőségeimhez képest - kvázi idegen emberekért is meg tudok tenni. Ruhák leadása a Vöröskeresztnek (http://voroskereszt.hu/), vagy nemsokára a Mikulás Gyár (http://mikulasgyar.hu/), ahova el lehet vinni tartós élelmiszereket, játékokat a rászorulóknak. Ezen felül rendszeresen járok véradásra, amit az egész főváros területén szerveznek. Ha tennél egy kis jót te is másokért, akkor keress rá a hozzád legközelebb eső helyszínre és időpontra, ne habozz:  www.veradas.hu. Azért utána egyél is valami finomat, jól fog esni a szervezetednek.

Fotó: KockacZukor

Tegnap késő délután Budapestről vidékre indultam autóval a szüleimhez. Budapestről csak egyesben és kettesben araszolva jutottam el az autópályára. Minden fel volt túrva, hatalmas dugók, és ideges sofőrök. Közben besötétedett, hideg lett, és köd szállt az utakra. De olyan fehér köd, mint a tej. Éppen csak láttam a kocsi orrát. Az autópályán 70 km/h sebességgel mentek a gyorsan haladók, míg az óvatosak maximum 40-50-nel. Semmit, de semmit sem láttam. Konkrétan halálfélelmem volt, mert még az út felfestéseit sem lehetett látni. A két órás út, majdnem négy órásra nőtt így, és esküszöm keresztet vetettem, amikor hazaértem. Nagy szükségem volt az otthoni ízekre.

Fotó: KockacZukor